Ma reggel figyelemre méltó beszélgetést hallottam az egyik televízióban. Az ATV stúdiójában két Ágnes, Kőhalmi és Urbán váltott szót a reklámadóról. Az elsőt szocialista politikusként mutatta be a műsorvezető, a másodikat médiakutatóként.

A politikus sodró lendülettel vonta kétségbe az Orbán-rendszer létjogosultságát, és közölte pártja álláspontját: ahogy kormányra kerülnek, azonnal megszüntetik a reklámadót, sőt a média körülményeit is megváltoztatják. Igazán kár, hogy ez az eszmefuttatás a négyéves kormányzati ciklus első esztendejében hangzott el, amidőn az MSZP harmadik helyre esett vissza a pártok erő-sorrendjében. Valóságközelibbnek hatott a média gazdasági összefüggéseivel foglalkozó kutató álláspontja. Urbán Ágnes abból indult ki, hogy a Fidesz tavaly óta megadóztatja a médiumokat, most mégis módosításra kényszerül (igyekszik szétteríteni a reklámadót, ragaszkodik viszont az idei költségvetésben már rögzített bevételhez). Ő nem a rendszer alapjait vonta kétségbe, hanem azt mérlegelte, hogy a módosítás nyomán milyen helyzet alakulhat ki a hazai médiában. (Rossz.)

Az egyik interjúalany politikusként viselkedett tehát, a másik pedig szakértőként. Elvileg nincs gond e munkamegosztással, mégis szomorúan hallgattam Kunhalmi Ágnes okfejtését. Egyedül az ő pártja hivatkozhatna arra, hogy a médiának hasznára is válhatna a reklámbevételekre kivetett adó. 2001 végén az akkor szintén ellenzéki MSZP bevette a választási programjába, hogy kormányra kerülése után Sajtóalapot hoz létre, és a médiumok adójából támogatja az értéket teremtő, bár veszteséges szerkesztőségeket. Nyert ugyan, de szándéka elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. Most azonban elő lehetne venni az értékes örökséget, ha már az országgyűlésben nem sikerült megakadályozni a reklámadó elfogadását, és néhány napon belül a parlamenti többség valószínűleg a módosítást is megszavazza.

A módosításról egyelőre nem tudhatni, hogy mennyi lesz, a leggyakrabban emlegetett osztrák példa alapján talán ötszázaléknyi. De ha már Ausztria, akkor Kunhalmi Ágnes igazán megemlíthette volna, hogy a Lajtán túli reklámadók törvénybe foglalt százalékát visszaforgatják a szakmába. Például ezzel javítják a papír alapú sajtó megmaradási esélyeit. Elismerem persze, hogy akár a sajtóalapos, akár a printes javaslat megfogalmazásához felkészültebbnek kellett volna lenni a ma reggeli vitában.