A búcsúzó hét csekély visszhangot kiváltó eseménye volt a Magazin sorsa. A Simicska-érdekeltségű Magyar Nemzet újdonsült főszerkesztője leváltotta a szombati melléklet szerkesztőjét. Az összeállítást állítólag közelebb akarja vinni a hétköznapi számokhoz. Ha ez igaz lenne, baj volna.

A patinás újság két részre esett szét előttem a legutóbbi években. Akik a napi részt ironikusan nevezik „Magyar Nemzet néven megjelenő sajtóterméknek”, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a kormány közeli, ügyészségi-bírósági információkat feldolgozó, frontszolgálatos részleg mellett van egy áttételesebb, veretesebb hangvételű, irodalmibb jellegű melléklete is. Helytörténeti, nyelvészeti énem szívesen olvassa, ráadásul vonzódom a határon túli magyarság tárgyi emlékeihez, és rokonszenves, hogy a Magazin rendszeresen kitekint a fővárosból. Észrevettem azt is, hogy ha egy munkatárs bedolgozta magát valamelyik témakörbe, akkor terjedelmesebb, alaposabb áttekintéseit megírhatja a hétvégi összeállításba.

A váltás folyamata nem korlátozódik az Orbán-Simicska ellentét egyik mellékzöngéjére, a Magyar Nemzet kihegyezésére. Literátus munkatársakat már korábban is nyilvánítottak fölöslegessé. Évekkel ezelőtt kötöttek útilaput Temesi Ferenc talpára, holott a szombati tárcáiból több jó mondatot mentettem át szállóige-kötetekbe, mint az egész szerkesztőségtől együttvéve. E rangsorban második helyre került nálam Végh Alpár Sándor, a melléklet másik „biztos” pontja, akitől még a Simicska-ügy kirobbanása előtt köszönt el a szerkesztőség. Most pedig a Magazin szerkesztőjét, egy Kossuth-díjas írót távolítottak el. A tegnapi összeállításon még nem látszik a változás. Két legjobb írása közül az egyik a háziorvosok sanyarú helyzetét tárja fel, a másik az ukrán hadseregbe sorozott kárpátaljai magyarok tragikus sorsát érzékelteti.

Ha megszűnik a hétvégi melléklet kulturáltabb jellege, akkor szomorúságban lesz része házunk egyik nyugdíjas lakójának is. Elkéri tőlem a hétvégi mellékletet, gyűjti a Rejtőzködő Magyarország című rovatban megjelent cikkeket. Miután elolvassa a templomtörténeteket, meg is látogatja a többnyire határainkon kívülre szorult épületeket. Cserében postaládámba csúsztatja a Metropol nevű ingyenes napilapot, mellesleg az is a Simicska-érdekeltséghez tartozik. Kedves nyereségben-veszteségben, politikai haszonban gondolkodó médiamenedzserek! Nem maradhatnánk ennyiben?