Értelmiségi asztaltársaságokban beszédtéma a G. Fodor Gábor körüli botrány. Néhány napja e rovatban magam is írtam arról, hogy a Századvég nevű kormány közeli kutatóintézet stratégiai igazgatója interjút adott a Magyar Narancsnak. Sok egyéb mellett kifejtette, hogy Orbán Viktor első kormányzása idején, 1998 és 2002 között nem meggyőződésből tűzte zászlajára a polgári Magyarországot, a jelzős szerkezetet sokkal inkább „politikai terméknek” tekintette.

Ezt elég sokan tudjuk, a miniszterelnöki tanácsadó azonban el is mondta a nyilvánosságnak. Hivatkozási alap lett belőle ellenzéki körökben - tévesen, nagyobb ugyanis a füstje, mint a lángja. A közismerten liberális szellemiségű MaNcs-ot nem nagyon olvassák a jobboldali értelmiségiek, akik legföljebb akkor szereztek tudomást az őszinteségi rohamról, amikor az egyik kijelentés terítékre került a nyilvánosság különböző fórumain. S mert az okfejtés vérig sértette őket - elvégre hittek abban, amit a politikai elemző blöffnek minősített -, a Fidesznek is meg kellett szólalnia. A feladatot Gulyás Gergely kapta, aki az egyik tévéstúdióban elhatárolódott az „ideológiai ámokfutástól”. Csakhogy a folytatás engem jobban érdekel, mert szerinte „G. Fodor Gábor független értelmiségiként azt mond, amit akar.”

Gulyás értelmes fiatalember, nehéz föltételezni róla, hogy nem olvasta elég figyelmesen az interjút. Talán abban reménykedett, hogy akiknek szólt az elhatárolódása, azok nem olvasták a Magyar Narancsot. Mert a hetilapban azt is elmondta a kínosan őszinte interjúalany, hogy katonának tekinti magát. Aki ismeri a megnyilatkozásait, az tudja, hogy elfogultságát sohasem titkolta. Gyakran épp azért hívták vitákba, hogy valaki képviselje a kormánypártok érdekeit is. S mert a frontszolgálatos hasonlatot nemcsak önmagáról fogalmazta meg, hanem a kollégáiról is, Gulyás Gergely állítását kétséggel fogadom.

Vajon függetlennek tekinthető-e Lánczi Tamás vagy Mráz Ágoston Sámuel, ha mindketten vezető tisztséget töltenek be kormány közeli kutatóintézetekben? Vagy amidőn mostanában Lakner Zoltánt hallgatom, óhatatlanul arra gondolok, hogy három választási vereség után az MSZP kutatóintézetet gründolt neki, és meglepő volna, ha újdonsült pozíciója nem befolyásolná az álláspontját. Elhatárolódásra kijelölt politikusként tehát csínján bánnék a ’független’ jelzővel. A politikai elemzők között bizonyára akad olyan is, de lámpással kéne keresni.