A közösségi oldalon meg-megszólal Miskolczi Miklós. Ha gondolataival az ismeretségi kör elé áll, akkor mindig tűnődésre késztet. Tegnap például azt fejtegette, hogy milyen képmutató a magyar politikai elit hatalmat gyakorló része. Nálunk vendégeskedett például a török miniszterelnök, és kormányfőnk a törökök legendás családközpontúságában látta a kibontakozásunk útját, miközben miniszterei és államtitkárai nem éppen a házastársi hűségükről híresek.

Öreg barátom megemlítette a honvédelmi minisztert, aki államköltségen utazott a titkárnőjével Párizsba, de másokat is Orbán Viktor közvetlen munkatársai közül. Az utóbbiakat azonban már nem tudtam azonosítani, mert mérsékelten érdekelnek az övön aluli intimitások. Miklós viszont szakértő a témakörben. Több könyvet is szentelt a házasságban élők kiruccanásainak, és nehéz volna álláspontjával vitatkozni. Mostani bejegyzését olvasva mégis az a benyomásom, hogy az Orbán-kormány miniszterei, államtitkárai és helyettes államtitkárai nem csalják meg gyakrabban a házastársukat, mint a Bajnai-, a Gyurcsány-, a Medgyessy-, a Horn- és az Antall-kormány vezető tisztviselői. A rendszerváltás előtt és után is akadtak politikusok, akik az adófizetők pénzén utaztak Párizsba a titkárnőjükkel. A különbség az, hogy a régebbi kormányok legalább nem hivalkodtak a családközpontúsággal és a házasság szentségével.

Lehet, hogy ebben is egyetértünk Miskolczi Miklóssal, aki a rövid Facebook-bejegyzésben nem fejthette ki mindazt, amit tud a házasságon kívüli kapcsolatokról. Arra is várnék tőle választ, ami olvasás közben bizonytalanított el. Azt tudom, hogy a magán-könyvkiadás a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött. De vajon kinek a nevéhez fűződött? Kulturális újságíróként kerestem föl 1981-ben a Színlelni boldog szeretőt című, több kiadásban és több százezer példányban megjelent sikerkönyv szerzőjét, Miskolczi Miklóst, illetve a szintén több kiadásban és 750 ezer példányban elkelt botránykönyv, a Miért beteg a magyar futball? szerzőjét, Végh Antalt. Valamelyikük egy garázsban fogadott, amelyből az autót kiszorították a kötetek. Csakhogy a találkozás részletei elmosódnak a múlt homályában. Tónit már nem kérdezhetem meg, de Miklós még eldönthetné a kérdést: vajon a Kádár-korszakban ki volt a magán-könyvkiadás úttörője?