Szíven ütött, amidőn azt olvastam a Pallas honlapján, hogy az Alkotmány utcai pinceklub lehúzta a redőnyt. Talán lesz folytatása a főváros másik részén, de az már új történetnek ígérkezik.

A szépen berendezett helyiség olyan civil szervezetek otthonának (infrastruktúrájának) számított, amelyek szakmai alapon jöttek létre. Orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok vitattak meg szakpolitikai kérdéseket, általában havonta egyszer. Jómagam a Médiatanárok Körét vezettem, fél évtizeden át körülbelül ötvenszer beszélgettünk ama kérdésekről, amelyek hol harminc, hol száz érdeklődőt vonzottak (az utóbbi szám már azt jelentette, hogy a csilláron is lógtak). Mellesleg a civil szervezetek olyan értelmiségieket tömörítettek, akik sosem tagadták baloldali kötődésüket, mégsem akartak pártkeretben működni. Jobban érezték magukat szakmai környezetben, a kollégák között.

Kevésbé tapintatosan fogalmazva azok foglaltak helyet a Pallas Páholyban, akik nem akartak bejárni az MSZP Köztársaság téri, majd Jókai utcai székházába. Volt időszak, amikor a szocialista politikusok értették ezt a távolságtartást, és volt, amikor nem. Többnyire nem értették, vagy ha értették is, nem méltányolták. Ezzel magyarázható, hogy a Pallas Páholy már a 2010-es választási vereség előtt elvesztette a jelentőségét. Ha e vereségben szerepet játszott az MSZP szűk látókörű civilpolitikája, akkor a katasztrofális helyzetet érzékelteti az Alkotmány utcai pinceklub elsorvadása.

Már az ellenzéki időszakban sikerült összehozni egy tapogatózó, a helyzetet újragondoló beszélgetést a Nagymező utca egyik kávézójában. Ekkor mutattak be egy negyven és ötven közötti hölgynek, mint kiderült, az MSZP civil kapcsolatokkal foglalkozó felelősének. A derék asszony csodálkozva kapta föl a fejét a Pallas Páholy hallatán, majd némi habozás után bevallotta, hogy még sosem járt az Alkotmány utcai helyiségben. Honnan is tudhatta volna, hogy csaknem két évtizeden át kölcsönzött otthont negyvenhét civil szervezetnek és mintegy tízezer értelmiséginek.

Ha olykor arrafelé járok, nemcsak a régi emlékek, például a parázs viták idéződnek föl. Gáspár doktor civil kurázsija is jó érzéssel tölt el. A Pallas menedzsere és tulajdonosa nem az egyik jelentkezőnek, a Fidesz háttér-intézményének adta el a patinás pinceklubot, hanem a másiknak, egy tejivókat működtető cégnek.