Japán gyártmányú zsebrádióm a Kossuth hullámhosszára van beállítva. Éjféltől nulla óra ötvenkilencig hallgatom. Himnusz, hírblokk: tíz perc, hajdani tanítványom, Kumin Viktória életmód-műsora: negyedóra, Balázs Géza nyelvészkedése: öt perc. A második fél órában figyelemmel kísértem Rékai Gábor művelődéstörténeti adásait. A Magyar Rádió egyik legrutinosabb műsorvezetője lazán és színvonalasan aknázta ki az archívumban rejlő lehetőségeket. A helyzet iróniája, hogy az éjfél utáni ismétlő sávból épp az ő közszolgálati vállalkozásait távolították el.

Helyébe tették a vallási műsorokat, ezekbe szoktam belealudni, ezért nem is nyilvánítanék róluk véleményt. Arról viszont van benyomásom, ami ébren tart. Holott a reformátusok fél órájához csupán annyi a közöm, hogy gyerekkorom óta otthonosabban érzem magam a keresztyén templomok vastag, fehér falai között. Azt vettem észre, hogy a keresztény imaházak barokkosan csavart oszlopai és pasztellszínű olajfestményei a pufók angyalkákkal idegesítenek. Talán azért, mert Max Weber történetfilozófiájáról írtam a diplomamunkámat, és a protestáns etika evilágisága csábítóbb, mint a túlvilág mesés ígérete.

Érdeklődésemet persze Fekete Ágnes is táplálja. Ő az a szerkesztő-riporter, aki kilóg a vallási műsorok készítői közül. Nemcsak azért, mert jó a hangja. Azért is, mert nem az egyházi feljebbvalóinak készít műsorokat, még csak nem is a hallgatóknak. Azzal foglalkozik, ami őt érdekli - ettől válik számomra is átélhetővé az, amit csinál. Legutoljára például tábori lelkészeket szólaltatott meg. Ha van valami, ami hidegen hagy, az a katonaság, mégis eltűnődtem azon, amit a különböző felekezetekhez tartozó papok vallomásaiból rajzolódott ki. A hadseregben nem a lelkész szabja meg, hogy mikor tart istentiszteletet. A parancsnok osztja be az egyenruhások idejét, és hozzájuk alkalmazkodik a tábori lelkész, aki mellesleg megjárta Afganisztánt, a Sinai félszigetet és Koszovót is.

Aztán a riporter átvedlett jegyzetíróvá, és Pál apostol leveleiből kiindulva a XXI. század második évtizedében kötött ki meglepően friss gondolataival. Ezért érdekel, amit a rokonszenves, önmagát vállaló műsorvezető mond. Az már más kérdés, hogy egymagában aligha töltheti ki az űrt, amelyet az éjfél utáni ismétlő sáv második fél órájában a klasszikusan közszolgálati adásokkal kecsegtető Rékai Gábor hagyott maga után.