Sokáig bosszantott, hogy még a legtehetségesebb tanítványaim se nagyon olvasnak újságot. Aztán rájöttem, végül is mindegy, hogy a médiumok melyik válfajából lesznek tájékozottak. Bár sajnálom, hogy közömbös tekintettel néznek vissza rám, ha megemlítem a nyomtatott sajtóból ismert publicisták nevét. Annyit mégis köszönhetek nekik, hogy ajánlásukra kezdtem olvasni a digitális sajtóból Tóta W. Árpád, Gomperz Tamás vagy Szily László jegyzeteit. Istenítik őket, akiket most már én is fölvennék a leghatékonyabb publicisták tízes listájára.

Bizonyára ezért olvastam érdeklődéssel Szily László tudósítását a tegnap délutáni Merkel-Orbán sajtótájékoztatóról. A Cink.hu alapítóját meghívták a parlamenti rendezvényre, és ő szinte percről percre számolt be a fejleményekről. A regisztráció bonyodalmairól, a mintegy ötszáz újságíró egyre feszültebb várakozásáról, továbbá arról, hogy a szerző miként sodródott a tömeggel, és hogyan ékelődött német tévések közé. Hozta a csipkelődős stílusát, és mint majd’ minden értelmező, olvasni próbált „Jeges” Angéla és „Duzzogó” Viktor arckifejezéséből. S mert a szikár tudósítás helyett inkább az élménybeszámoló személyesebb hangvételét választotta, cikke a legérdekesebbek közé tartozik. Mindazonáltal zavart benne valami. Aztán újra elolvastam, és 13 óra 21 percnél kiderült, hogy mi.

Nyúlfarknyi a bekezdés, íme: „Mit mond a német operatőr a másiknak? Kihallgattam, tessék: ’Girls always come first.’ Imádkozom, hogy dugásról beszélgessenek.” Magától a szerzőtől tudom, hogy a sajtótájékoztatón anyanyelvén beszélő német kancellár álláspontját tolmácsgéppel hallgatta. Németül tehát nem tud, vagy nem annyira, hogy pontosan értse Frau Merkel mondandóját. Következésképpen a német tévések egymás közti beszélgetését aligha fordíthatta németről angolra. (Miért is tette volna?) Akkor viszont életszerű-e, hogy a német forgatócsoport két tagja angolul beszélgetett csak azért, hogy az őket véletlenül kihallgató magyar újságíró is értse a szavaikat?

Az influenza-járvány miatt elmaradt a találkozóm néhány újságírónak készülő diákkal. Még nem tudom, mikor pótoljuk az órát, de majd megkérdem tőlük, vajon mit szólnak egyik kedvenc jegyzetírójuk dramaturgiailag tisztázatlan megnyilvánulásához. Nem tette ugyan kétségessé az élménybeszámolót, de előttem legalábbis csökkentette a hitelességét.