Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a párizsi élclap szerkesztőségét ért merénylet után tanácskozott a magyar püspöki kar. Tagjai mintha vitában dolgozták volna ki azokat az alapelveket, amelyeket mostanában a nyilvánosság előtt fejtenek ki, ha az újságírók megkeresik őket. Azóta a katolikus főpapok közül egymás után szólalt meg Márfi Gyula veszprémi érsek, Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, legutóbb pedig Bábel Balázs kalocsai érsek és Beer Miklós váci megyéspüspök.

A veszprémi érsek bizonyult a legkonzervatívabbnak, a kalocsainak tévképzetei vannak a médiáról, a tihanyi perjel intellektusa szikrázott, a váci püspök megejtő rokonszenvvel adta elő a mondandóját. Az egyéni különbségek azonban még inkább láttatták a közös nevezőt. Egyöntetűen azt állították, hogy a francia újságírók meggyilkolása elítélendő, bár maguk is hibásak abban, hogy a helyzet idáig fajult. A Népszabadság mai számában bontotta ki Beer Miklós azt a következtetést, hogy határt kéne szabni tehát a sajtószabadságnak. Ebben egyetértek vele, bár a szólás lehetőségeit nem a törvényhozóknak kéne korlátozniuk. Ez ugyanis a polgári demokráciában korántsem a politikusok dolga.

Normális körülmények között sajtószabadság az, amidőn azt írok, amit akarok, de azért nem írok le akármit. Tisztelem például mások vallási érzékenységét, és nem bántanék meg senkit csupán azért, mert másban hisz, mint én. S hogy támpontjaink is legyenek az önkorlátozáshoz, érdemes kidolgozni egy etikai kódexet. Nem a párizsi merénylet miatt, de ezzel kísérletezik az állami médiumokat 2011 óta működtető cég, a megjegyezhetetlen nevű Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA). Megfigyeltem, hogy az Orbán-rendszerben a Fidesszel kezdődik minden, mégsem ártana ismerni a szakmai előzményeket is, elvégre a kétezres évek elején a magyar újságírók kidolgozták a maguk etikai kódexét.

A terjedelmes okmány egyedülálló abból a szempontból, hogy a nyilvánosság képviselőit is megosztották ugyan a világnézeti és hitbéli ellentétek, erkölcsi tekintetben azonban összefogtak. Az etikai kódexet egyaránt magáénak vallotta a baloldali és a jobboldali, a keresztény és a keresztyén újságíró szervezet. Több mint egy évtizeden át példásan szuperált, de ha a párizsi tragédia nyomán mégis le kellene vonni az új helyzetből fakadó erkölcsi tanulságokat, csupán elő kéne venni, és megnézni, vajon hol érdemes kiegészíteni.