Lehet, hogy csak nekem fontos, de éppen ma két esztendeje, hogy átigazoltam a Blog.hu-hoz. Megfogadtam egyik tanítványom tanácsát, aki számítástechnikai szakemberként azt javasolta, hogy merészkedjek ki a szélesebb nyilvánosság elé. Nem lesz a legolvasottabb blog - jósolta -, de szolid sikerre számíthatok.

A Médianaplót 2002 első napja óta művelem. Kezdetben csupán magamnak írtam, az utókor okulására, csakhogy 2005-ben feladatot kaptam az újságíró-képzésben, és egyre inkább a kommunikáció szakos diákoknak szántam. Ekkor igazoltam át a Klubháló.hu-hoz, ahol az első bejegyzést tizenketten olvasták el. A rovat öt évig jelent meg a félszáz civil szervezet honlapján, és 179 ezer olvasóra tett szert. A végén már egész jól szuperált, az utolsó hónapban, 2011 júniusában naponta 868-szor töltötték le, az olvasók száma értelemszerűen kevesebb lett: 719.

A portál anyagi ellehetetlenülése után következett a Facebook. A közösségi oldalon rajtam múlt, hogy kit fogadok be az ismeretségi körbe, nos, a mintegy ezerfőnyi társaságban már nemcsak diákok voltak. Mindenki névvel fejtette ki az álláspontját, ezért jól éreztem magam köztük. 2013. január 24-én léptem a nyilvánosság előszobájába, a Blog.hu-ra. Közvetítésével a harmincsoros jegyzetek mind gyakrabban jelentek meg a két utánközlő portál digitális felületén, a Mandinerén és az Indexén. Örömben az üröm, hogy névtelen kommentelők, álnéven hozzászólók bárdolatlan megjegyzéseinek tettem ki magam. Ennél több sort azonban nem áldoznék rájuk eme jubileumi pillanatban.

A Blog.hu-nak van egy szolgáltatása, mely beszámol a legutóbbi két év olvasottságáról. A letöltések száma 631020 volt, ami napi 863-nak felel meg, az olvasóké pedig 436558, napi átlagban 597. Azt is kimutatja a számláló, hogy a legutóbbi harminc napban az átlag 1587 letöltés volt, a legutóbbi hétben naponta 2514. A szolgáltatásnak van még egy érdekes mozzanata, a Toplista. A legolvasottabb bejegyzés letöltése megközelítette a húszezret (19582), a tizediké 5685 volt. Feltűnt, hogy többnyire olyan posztok kerültek az első tíz közé, amelyek címében politikusnevek szerepeltek.

Ez kellő szerénységre int, mert azt sejteti, hogy az olvasók nem rám kíváncsiak, hanem arra, hogy a magyar politikusok miként botladoznak a médiában.