Napjaink divatszava az urizálás. Ha valaki bedobja, a kocsmai vagy kávéházi asztaltársaság tagjai Lázár János arany Rolexét, Szijjártó Péter 170 milliós rezidenciáját, Rogán Antal Pasa parki, éjszakánként táguló lakásait, Kósa Lajos újzélandi koncertlátogatását, Habony Árpád méregdrága táskáját és talán még a csinos Orbán Ráhel 15 millió forintos svájci tandíját is beleszövik a beszélgetésbe.

A rendszerváltás óta elég sokan hozták szóba az urizálást, de közismert Fidesz-politikus kellett ahhoz (Pokorni Zoltán), hogy kivágja a biztosítékot. Amiről a kocsmában vagy a kávéházban beszélgetnek, az aligha számít a hatalmon lévőknek, de amit egy régi motoros mond, az fáj nekik. Megkapartam a kifejezést, és azt találtam, hogy először 2003-ban jött divatba. Október 18-án a Medgyessy-kabinet tagjai kihelyezett kormányülésen vettek részt a Zala megyei Söjtörön, és a szervezők nem valamelyik környékbeli étteremből hozattak ebédet, hanem Budáról, a rózsadombi Mágnáskertből. Az ellenzéki sajtó tobzódott az urizálás részleteiben.

Íme, a menü: erdei gombaleves kakukkfüves vadhúsgombóccal, mandulával töltött angolna, pácolt fogasfilé, fokhagymás parajba tekert harcsa, házias borjúsült pirított borjúmájjal, desszertként rigójancsi, gesztenyekupola és diós holdacska. Az egész potom 2,4 millió forintba került, ebből a szállítás egymillióra rúgott. Maga az ebéd 734 ezret kóstált, az egyik forrás szerint százan ettek belőle, a másik szerint háromszázan. Halász János, a Fidesz szóvivője azt fejtegette, hogy amidőn az (első) Orbán-kabinet a közelben, Vörsön kormányülést tartott, tagjai bográcsgulyást kanalaztak. Szijjártó Péter, a Fidelitas vezetője pedig felrótta Kovács Lászlónak, az MSZP elnökének, hogy „jóllakottan” dohogott, mondván: ő bizony beérte volna virslivel, mustárral és tormával meg egy szelet barna kenyérrel is.

Nem akarom mentegetni a szocialistákat, mert katasztrofálisan kormányoztak, de ők legalább belátták, hogy rendelhettek volna visszafogottabban is. Sőt, a Miniszterelnöki Hivatal két munkatársát írásbeli figyelmeztetésben részesítették, talán elvitették velük a balhét. Előkaparhatók még a 2002-2010 közti médiából parvenűségre utaló jelek, mégis azt állítom, hogy a szociálliberális koalíció urizálása kismiska ahhoz képest, amilyen tökélyre fejlesztette a második és a harmadik Orbán-kormány a kivagyiságot, a magamutogatást. Mindazt, ami most rendszerré állt össze, és szúrja a szemünket.