A digitális Népszabadság tegnapi szenzációja Mester Iván Orbán Viktorról rajzolt portréja volt. Az egyetemi docensként bemutatott szerző a miniszterelnök lelki, ha úgy tetszik: szociálpszichológiai érvekkel jellemzett alkatát vázolta föl. Jól ír, vannak szellemes és meghökkentő mondatai. Például ez: „Mint egy kisgyerek, úgy csal a játékban.” Nehezemre esik cáfolni a megállapítást, mint ahogy azt is, hogy nem tudom hová tenni az okfejtést. Megszoktam ugyanis, hogy ha valami tetszik, vagy nem tetszik, mindazonáltal foglalkoztat, akkor utánanézek a szerzőnek.

Az interneten találtam egy Mester Ivánt, aki akár írhatta is volna az elemzést, de ő az Egyesült Államokban él. A kora alapján se lehetne docens; ahhoz egy kicsit idősebbnek kéne lennie. A Ki kicsodában sincs nyoma, pedig a felsőoktatási sarzsiból telne egy szócikkre benne. Ettől persze még lehet üzenőfala a legismertebb közösségi oldalon. Van is, csekély információtartalommal és üresen tátongó fénykép-kerettel. Ami vagy azt jelenti, hogy mellőzni akarja a nyilvánosságot - de akkor Orbán Viktorról szólván miért fordult a nyilvánossághoz? -, vagy álnevet választott magának. Az utóbbit sejteti, hogy figyelemre méltó elemzését nem láttam a patinás napilap ma reggel megjelent, papírra nyomtatott számában.

A digitális fikakultúra tobzódása idején utálom az álneveket. Ennek ellenére felötlött, hogy öreg erdélyi íróbarátaim - például Bodor Pál és a már elhunyt Beke György - a lexikonokban büszkén vállalták tucatnyi álnevüket, amelyek mögé bújhattak, ha kemény okfejtésre szánták el magukat a Ceausescu-korszakban. De ha így van, akkor „Mester Iván” Orbán-portréja ugyanarról árulkodik: egy fölkészült magyar értelmiségiből kikívánkozik a mondandója, ezt azonban nem vállalja a maga nevében, mert fél a megtorlástól. Az a benyomásom, hogy ettől egyelőre nem kell tartania, mégse marasztalnám el az álnév használata miatt.

Ki tudja, mit hoz a jövő? Vajon a miniszterelnök körül kibontakozó személyi kultusz elfajul-e odáig, hogy a tevékenységét övező elemzések a körülötte lévők szemében felségsértéssé dúsulnak? Úgy rémlik, vannak már köztünk olyanok, akik szerint nem árt az óvatosság, ha az ember őszintén akarja kifejteni az álláspontját. Odáig még nem jutottak el, hogy elhallgassák a véleményüket, de a nevüket már nem adják hozzá.