Tegnap előadás a Centrál Média Akadémián. Magazin újságírónak készülők ültek a teremben. A téma időszerű, sőt húsba vágó: Haldoklik-e a nyomtatott sajtó? A helyzetet egy viccel próbáltam jellemezni.

Az erdei társadalomban nem barátkozik egymással a farkas és a nyúl. Mindig az utóbbi húzza a rövidebbet, ezért az egyik tapsifüles elhatározta, ha alkalom adódik, akkor ő bizony megbosszulja a családján ejtett sérelmeket. Kifigyelte, amint egy nyúl széttépése és elfogyasztása után a farkas elszenderült, az alvó állat fölé állt, és a hólyagját kiürítette. A farkas fölébredt, néhány másodperc múlva rá is jött, hogy mi történt vele. Kergetni kezdte a nyulat, aki azonban ügyesebben szlalomozott a fák között. Csakhogy kiértek az erdőből, és tudta, hogy a mezőn kevesebb esélye lesz a farkassal szemben. Észrevett a szántásban egy újságot, mellé kuporodott, kinyitotta, és úgy tett, mintha olvasná. Akkor ért oda az üldözője, és zihálva kérdezte meg tőle, nem látott-é egy futó nyulat. „Azt, amelyik levizelte a farkast?” Fejéhez kapott a farkas: „Te jó isten! Már az újságban is benne van?”

A példabeszéd arra lett volna hivatott, hogy érzékeltessem: amióta van digitális sajtó, a papír alapú napilap lelassult. Példányszáma katasztrofálisan csökkent. Igazán kár, hogy elszúrtam a csattanót. A farkas vallotta be a lenedvesítést, holott a nyúlnak kellett volna szóba hoznia. Nem is jött be a poén, hogy a fene egye meg. Legföljebb abban reménykedhetem, hogy a téma kibontása jobban sikerült. Talán a magazin-újságírással kacérkodó huszonévesek megértették, hogy az előadásnak miért adtam ezt az alcímet: A webet állandóan etetni kell. Ez utalás ama interjúra, melyet Susan Chira, a The New York Times helyettes főszerkesztője adott a Magyar Narancsnak. Az egyik mondata: „A web nem pihen, és állandóan etetni kell.”

Folyamatosan dolgozik tehát, forog, funkcionál, működik, praktizál, szuperál, ügyködik, üzemel, zakatol. Eközben a papír alapú újság kötődik az esti lapzártához, ráadásul vasárnap és a nemzeti ünnepeken meg sem jelenik. Philip Meyer amerikai médiakutató halálra is ítélte, szerinte 2043. április elsején lát napvilágot az utolsó napilap. Meg is kértem az Akadémia sugárzóan fiatal hallgatóit, hogy aznap gondoljanak majd rám. De ne a lelőtt poén miatt, hanem hogy bejött-e a jövendölés.