Készülök egy előadásra. Holnap délután arról beszélek újságíró-jelölteknek, vajon a digitalizáció milyen következményekkel járt a magyar sajtóban. Az óravázlatnak provokatív címet adtam: Haldoklik-e a nyomtatott sajtó? Kapóra jött egy szombathelyi hír, amelynek sorsa megvilágítja az agónia folyamatát.

A Vas Népe keddi számában ezt pedzegette: „Ki kérte ki a városházi dolgozók híváslistáját?” A jegyző ugyanis átküldött valakit a telefonszolgáltatóhoz, árulja már el, kikkel mobiloznak a polgármesteri hivatal munkatársai. Az önkormányzati testület ellenzéki részében gyanították, hogy a csekély többségű Fidesz firtatta, kik adnak ki információkat az „ellenségnek”. Csakhogy az eljárás törvénybe ütközik, le is mondott a jegyző. A szombathelyi ellenzék azonban nem éri be a tisztáldozattal; azt keresi, ki adhatott utasítást a jegyzőnek. Látlelet a mai Magyarországról. Azt figyeltem, hogy a figyelemre méltó eset mikor lépi át az országos nyilvánosság ingerküszöbét.

Néhány évvel ezelőtt, amikor a sajtó még nem érezte, hogy torkán a kés, az országos napilapokat olvasók tudatáig el sem hatolt volna az említett információ. Ma ott tartunk, hogy akad munkatárs a fővárosi szerkesztőségekben, aki beleolvas a megyei napilapokba, még inkább azok digitális változatába. Például az egyik televízió (az ATV) már csütörtökön este foglalkozott a témával, a műsorvezető Szombathelyről érkezett politikust faggatott. A Népszabadság és a Népszava pedig ma, pénteken reggel kerített sort a városházi balhéra. Ha a Vas Népe keddi számából a legfontosabb cikkek már hétfőn este megjelentek a Vaol.hu-n, a két ellenzéki napilapnak három és fél napra volt szüksége ahhoz, hogy a kormánypárt szempontjából kínos ügy átlépje az országos nyilvánosság ingerküszöbét.

Van persze mentő körülmény, az egyiknél például az, hogy hiába veszi észre valaki a témát, ha a szerkesztőségnek nincs tudósítója Nyugat-Magyarországon. Ez azonban a holnapi előadásom címén mit sem változtat. Először „csak” a filléres gondokkal küszködő ellenzéki napilapok veszítik el a hírversenyt a digitális sajtóval szemben, aztán a kormánypártiak is, elvégre abban érdekeltek, hogy a Fidesz szempontjából kínos ügyekkel csupán akkor foglalkozzanak, ha az ellenzékiek észreveszik a kínálkozó lehetőséget. 1598-ban Baranyai Decsi János magyarra fordította Erasmus ötezer szólásmondását, közülük az egyik ez: „Aki későn jár, jó volna halálnak.” Ma is érvényes megállapítás.