Háziköntöst örököltem az öreg, nemrégiben elhunyt költő-baráttól. Ebben ült vasárnap reggelenként barokkos íróasztalánál, és böngészte a Welt am Sonntagot. Amikor végzett vele, fölcsoszogott a dortmundi ház első emeletére, és az újságot átnyújtotta mérnök vejének. A keresztény konzervatív szellemiséget árasztó újságot olvasták, és alkalomadtán a CDU-ra szavaztak. E lap szerkesztőségével keveredett konfliktusba az Orbán-kormány.

A magyar kormányfő interjút adott a Die Welt munkatársának, majd az általa jóváhagyott szöveghez a szerkesztőség még három pótkérdést csatolt, amelyre választ várt tőle, máskülönben - írta a miniszterelnöki sajtóiroda - a német újság nem közli a beszélgetést. S mert Orbán Viktor nem engedett a zsarolásnak, a szerkesztőség mindössze a digitális kiadásban közölte az interjút. Az eljárást „megalázónak, szakszerűtlennek és etikátlannak” véli a miniszterelnöki sajtóiroda. Ha csakugyan így történt, akkor nem vitatkoznék a ’megalázó’ jelzővel. A másik kettőn viszont már eltűnődnék, mert nem föltétlenül a kormány feladata eldönteni, mi a szakszerűtlen és etikátlan egy foglalkozásban, például az újságírásban.

De mi van akkor, ha a miniszterelnöki sajtóiroda elmaradt egy brosúrával? Mi van, ha abból indul ki, hogy fontosabb a papírra nyomtatott változat, mint a digitális? Holott Nyugat-Európában (és Amerikában) a digitálist többen olvassák, mint a papírra nyomtatottat. Mi még ott tartunk, hogy a nyomtatott sajtónak van digitális változata, ők meg már ott, hogy a digitális sajtónak van nyomtatott változata. Jókora a különbség, és ezt a Lajtától nyugatra tudják is a miniszterelnökségi sajtóirodák munkatársai.

Miután a digitális változatot elég sokan elolvasták, a szakemberek rovatértekezleten vagy írásban kifejtik róla a véleményüket, a nem szakemberek pedig kommentelik a világhálón. Ekkor derülnek ki a gyors közlésből fakadó elírások, esetleg tévedések. A szerző nekiáll frissíteni a szöveget, és igyekszik beépíteni a több szem többet lát-alapon fölmerült szempontokat is. Azon dolgozik, hogy a hét végén megjelenő végső (papírra nyomtatott) változat minél végiggondoltabb legyen. Ezzel magyarázható, hogy a digitális interjú szövege nincs kőbe vésve, lehet például a kérdéseket bővíteni, és lehet válaszokat kérni. A lényeg az, hogy a végső változathoz is partner legyen az interjúalany. Ha feléri ésszel, hogy az internet korában megváltozott a sajtó munkamegosztása.