Tegnap sajtótájékoztatót tartott a szocialisták szociáldemokrata platformja. Nocsak. Vannak még platformok az MSZP-ben? Már-már azt hittem, hogy kiváltak belőle, és egymás ellenében összefogva küszködték végig az idei három választást.

A platform vezetője, Hiller István egyebek közt azt fejtegette, hogy „egy alternatívát állítani akaró politika ’nemcsak kétperces interjúkból és ütős mondatokból áll’.” Egy mondatban stílusszeplő az állítani és az áll, miután azonban kétféle idézőjelet vettem észre, valószínű, hogy az egyik a Magyar Távirati Iroda összefoglalójából származik, a másik viszont egyenes idézet magától az előadótól. A tudósításból pedig kiderül, hogy Hiller azt akarta mondani: nem érdemes elhanyagolni „az alapos és elmélyült munkát”, mert „ez vezethet a kormányzóképesség helyreállításához, a választói bizalom újrateremtéséhez”. Így már érthetőbb a szándék, az egészből mégis azt hüvelyezem ki, hogy a szocialista politikus felemás viszonyban van a kétperces interjúkkal és az ütős mondatokkal. Azzal a jelenséggel, amelyet slágfertigségnek nevezünk a szakmában.

Első találkozásunk akkor esett meg, amikor a József Attila Alapítvány 2001 végén tanácskozást szervezett, amelyen kommunikációs szakemberek mondták el véleményüket az országgyűlési választásra készülő MSZP jelmondatairól. A szocialisták már kidolgozták a szakpolitikai programjaikat, ezeket váltották aprópénzre (emészthető, közérthető mondatokra) a kabinetvezetők, egyébként a Medgyessy-kormány majdani miniszterei. A legsikerültebbnek a Németh Imre irányította mezőgazdasági kabinet jelmondatai bizonyultak, a legkevésbé sikerültnek a Hiller István-féle oktatási kabinetéi.

Az utóbbi politikus tehát úgy tizenhárom éve tűnik föl a nyilvánosságban, hol kabinetvezetőként, hol pártelnökként, hol miniszterként, hol platformvezetőként. Civilben történész, egyetemi docens, a magyar barokkal foglalkozik, több nyelven beszél, és az a benyomásom róla, hogy az MSZP egyik legműveltebb tagja, ráadásul tetszik a finom iróniája is. Kíváncsiságból a H betűnél néztem meg a csaknem négyszáz oldalas szállóige-gyűjteményt, amelybe nagyjából ezer közéleti személyiség szellemes, korjellemző megnyilvánulásait válogattam. Hiller István két mondattal véteti észre magát. Soványka termés, érteni vélem ódzkodását az ütős mondatoktól.