Idestova negyedszázada dolgozom az állami felsőoktatásban, a hallgatói önkormányzat sok vezetőjével szembesültem. A benyomásaim vegyesek, általánosításra nincs tehát okom. Bár szembe ötlött, hogy a legtöbb HÖK-vezető idősebb a 18-23 közti hallgatóknál. Találkoztam olyannal is, aki közel a harminchoz csak azért szerzett diplomát, mert tovább már nem húzhatta a diáklétet. Talán ezzel is magyarázható, hogy érdeklődéssel olvastam az újdonsült országos diákvezető interjúját a 168 Óra című hetilap legutóbbi számában.

Azt vettem észre, hogy a pécsi Gulyás Tibor egyre ingerültebb lett. Ő arról szeretett volna beszélni, hogy milyen programmal választották meg, az újságíró viszont azokat a problémákat feszegette, melyek a közvéleményt foglalkoztatják. (Éppen ma jelent meg az újságokban, hogy az ELTE két diákvezetőjét kirúgták az egyetemről, mert eltussolták a gólyatáborban megerőszakolt lány esetét.) Kétségtelen, hogy a program és a probléma ugyanazzal a három betűvel kezdődik, a két szó mégsem ugyanazt jelenti. Érthető a legfőbb diákvezető morcos hangulata, de talán elhatolt a tudatáig, hogy az interjú műfajában az újságíró szokott kérdezni, a nem újságíró pedig válaszolni.

Arra is számítania kellett volna, hogy a gólyatábori botrány kellős közepén nem úszhatja meg állásfoglalás nélkül. Éppen ezt próbálta megúszni, mondván, hogy neki semmi köze az egészhez. Mindazonáltal egy szervezet újdonsült vezetője aligha kezdhet a munkába anélkül, hogy ne tekintené át az elődök tevékenységét. Végül is az interjút letiltotta, a nyolc és fél soros közleményben háromszor ismételte meg, hogy az újságíró pontatlanul tette föl a kérdéseket. A szerkesztőség azonban nem fogadott szót neki.

Médiafogyasztói tapasztalataim szerint leginkább a politikusok hajlamosak minősíteni a kérdést vagy a kérdezőt, a hatalom pozíciójából persze. Ezért lepett meg a 28 éves egyetemista reagálása, aki még nem politikus, bár ahogy elnézem közéleti megnyilvánulásait, előbb-utóbb az lesz. Egy másik interjújából, amelyet a Pécsett szerkesztett Bama hírportálnak adott, az derült ki, hogy egyelőre jól érzi magát öregdiákként. A politológia szakot már elvégezte, most a közgazdasági karon tanulja a menedzserséget. Mindkettő hatásos előtanulmánynak ígérkezik a politikussághoz, amelynek révén lehetőséget teremthet magának arra, hogy a kérdezősködő újságírókat még magabiztosabban küldje el a búsba.