A digitális sajtó tegnap beszámolt a marcali botrányról. Elképzelem, hogy a vasárnapi ügyeletes rágja a toll végét, vajon mit tegyen be a címoldalra hírapály idején. Rákeres például a volt Springer-lapok gyűjtőhelyére, és megnézi a Bama, a Baon, a Beol, a Heol, a Kemma, a Sonline, a Szoljon és a Teol hétvégi kínálatát. Ez nyolc megye, gyakorlatilag a fél ország, bizonyára akad valami érdekesség. És lőn.

A Kaposvárott szerkesztett Sonline hírül adta, hogy a marcali gimnázium tanulói az angol kivételével nem kapták meg a tankönyveket, holott a szüleik már augusztusban átutalták a pénzt. Szereztek egy-egy példányt, mobiltelefonnal lefényképezték a lapokat, a tartalmakat feltöltötték az internetre, onnan pedig az osztály létszámának megfelelően, huszonegy példányban kinyomtatták a tanulnivalót. A szülők megkeresték a Kello nevű központi tankönyv-ellátó céget is, ahol azt ígérték nekik: ha a gyerekek az őszi szünet után visszaülnek az iskolapadba, akkor talán sikerül orvosolni a bajt. Talán - két hónappal a tanév kezdete után. Azt már e sorok írója gondolja tovább, hogy milyen tanulságai vannak a marcali botránynak, amelyről más települések tapasztalatai nyomán is beszámolhattak volna a kárvallott középiskolások szülei.

Ha lett volna köztük olyan, aki tisztában van a hírérték fogalmával és a digitális sajtó körülményeivel. Azzal ugyanis, hogy hírérték az, amit a szerkesztő annak tart, márpedig az ügyeletes szerkesztő a hét utolsó napján rágja a toll végét, és azon tűnődik, honnan kéne szerezni anyagot a címoldalra. De van itt egy időszerűbb tanulság is. Az országszerte tüntetéseket kiváltó netadó-tervezet eredetileg tartalmazott egy kitételt, miszerint gigabájtonként százötven forintot kellett volna fizetni a digitális tartalom letöltéséért. Aki kitalálta ezt, annak vajon van-e fogalma arról, hogy a marcali diákok szüleinek mennyit kellett volna fizetni a lefényképezett és a világhálóra feltöltött tankönyvek tartalmáért? Alighanem a gatyájuk is ráment volna.

Még szerencse, hogy olyan vezető uralja az országot, aki a spórolós Svájcból hazatérve szétcsapott a bénázó beosztottjai között, és visszavonatta a netadó tervezetét. Ezzel lehetővé tette, hogy a marcali szülők önköltségen ússzák meg a mindent központosító állam tankönyv-csődjét.