Lám, azok a fránya ellenzékiek arról vartyognak, hogy hat állítólag korrupt köztisztviselőnket kitiltottak Amerikából. Meg arról, hogy a kormány vérig sarcolná az internetezőket. Elterelik a figyelmet a hét eseményéről:: a nemzeti többségű önkormányzati testület Nógrádban megszavazta, hogy a megyei közgyűlés Salgótarjánból átköltözik Balassagyarmatra.

Hál’istennek a bevöröslött megyeszékhelyet sikerült megbüntetni, a Rákosi-korszakban Gyarmatról elköltöztetett megyei tanács megújult formában tér vissza hajdani székvárosába. Nem leszünk tehát gyarmat. E történelmi igazságtétel nyomán újragondoltam Magyarországot. Trianon átka ugyanis nemcsak az, hogy a nagyhatalmak felszabdalták szenvedő hazánk testét. Az is, hogy a töredék-megyék átalakították a közigazgatási térképet. Lett olyan, amely két-három régi vármegye maradványaiból állt össze, sőt a látszólag csupán három nevű Szabolcs-Szatmár-Bereg fölszívott településeket a hajdani Ung és Ugocsa vármegyéből is. A helyhatósági választás eredményei alapján Salgótarján után meg kéne büntetni a többi rebellis megyeszékhelyet is.

Például Csongrádét, amelyet megtartottak a szocik, és nemcsak polgármestert adtak Szegednek, hanem a városi önkormányzatban is többségre tettek szert. A bűnös várossal régóta vetélkedik Hódmezővásárhely, és a Miniszterelnök Hivatalt vezető Lázár János bizonyára nem esne kétségbe, ha szűkebb pátriájába helyeznénk a megyei önkormányzatot. Békéscsabát is meg kéne büntetni, elvégre a kormánypártok jelöltje helyett független polgármestert választott, a hajdani megyeszékhely Gyuláról amúgy sem költözött el a megyei bíróság. Az első lépések után visszafognánk persze a lendületünket, máskülönben a fejleményeket aligha emésztené meg a közvélemény. A biztonság kedvéért mégis megírnám a közigazgatási reformot felügyelő Miniszterelnöki Hivatal számára azt a forgatókönyvet, amellyel fölkészülhetnénk a 2019-ben esedékes önkormányzati választásra.

Ha netán újabb megyeszékhelyek esnének el, ugrásra készen várhatna a második város. Bács-Kiskunban Baja, Jász-Nagykun-Szolnokban Jászberény, Borsod-Abaúj-Zemplénben Sátoraljaújhely, Szabolcs-Szatmár-Beregben Mátészalka, Fejérben Dunaújváros, Komárom-Esztergomban Esztergom, Győr-Moson-Sopronban Sopron, Zalában pedig Nagykanizsa. Munkám nettó kétmilliárd forintot kóstál, de ha lehet, ne a számlámra utalják át, az túl feltűnő lenne. Önzetlenségem jeléül lemondanék róla a VIP (Vida Ildikó Párnapénze) Alapítvány javára.