El-elmegyek unokámért az iskolába. Tegnap is bandukoltunk hazafelé, Panna pedig csicsergett. Elmesélte, hogy nemzeti színű zászlókat festettek, és pálcikára ragasztottak - legyen mivel integetni az ünnepen. De képzeljem el, a rossz idő miatt elmaradt az udvarra tervezett ünnepség. „Mit kellett volna ünnepelni?” Hatéves unokám arcára kiült a bizonytalanság, majd kibökte: „A szabadságot.” Kiderült azonban, hogy úgy érti: a papa meg a mama szabadságot kap a munkahelyén, és a család elutazik valahová.

Nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget az utcai párbeszédnek, de felötlik, hogy hasonló korú voltam 1956-ban, mint Panna most. Még utcán heverő halottakat is láttam a kecskeméti külvárosban, amelyet a közeli repülőtérről felszállt gépek soroztak meg a fedélzeti golyószórókból. Épp azt csodáltam az apámban, hogy ilyen körülmények közepette is bejárt dolgozni. Hátul, a Czollner-téren keresztül közelítette meg a Füszért raktárát, a felülről érkező golyóktól az ereszek alá húzódva közlekedett. A munkahelye tele volt piszkosszürke, megkövesedett sóval. Marhasó - mondták a csákánnyal dolgozó munkások. Az állatoknak ugyanúgy szükségük van rá, mint nekünk, de hogy a rosszabb minőségű és olcsóbb sót ne főzéshez-sütéshez használják a szegények, az állam vasoxidot és szénport kevertet hozzá, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná tegye.

1956 őszén a népharag utolérte az Államvédelmi Hatóság embereit. A Kecskeméti Dózsa focistái is megijedtek, bár mindenki tudta róluk, hogy a parolin kívül nincs közük az ÁVH-hoz. Edzésre jártak, és a hét végén szórakoztatták a szurkolókat. Akkor azonban elbújtak, és a raktárban találtak menedéket. Nappal csákányozták a marhasót, a főnök pedig elnézte nekik, hogy éjszakára bevackolják magukat valamelyik sarokba. November 4-e után a focisták eltűntek, helyükbe jöttek a szabadságharcosok, akiket az igazi ÁVH-sok kerestek. Apám nekik is munkát és szállást adott.

A kilencvenes évek végén, halála előtt néhány héttel szóba hoztam neki a régi történetet. Ő lebeszélt arról, hogy hősnek véljem, elvégre a tél közeledtével behajtják a kérődzőket az istállóba, és tavaszig nyalósóval kell pótolni a nátriumkloridot, amelyet egyébként legelészés közben vesznek magukhoz. 1956 októberében-novemberében is közelgett a marhasó-szezon, kellett a csákányhoz a munkáskéz.