Egyelőre visszhang nélkül maradt a Gazdasági Versenyhivatal minapi döntése. Kartellezés miatt 2,2 milliárd forintra büntetett négy nem budapesti laphálózatot, mert… Azért nem térek ki a részletekre, mert többet kéne tudni az ügyről, amely állítólag tíz évre nyúlik vissza. Miért éppen most vették elő? Talán azért, mert a gazdasági miniszter is belengette, hogy jövőre megadóztatják a világhálós szolgáltatásokat.

Ez későbbi információ ugyan, mégse maradt visszhang nélkül. Már számítások is megjelentek róla: az államkincstár bevétele húsz- és ötvenmilliárd forint közé becsülhető. Tételezzük föl, hogy a vidéki laphálózatok törvénytelen módon „beszéltek össze”, ráadásul indokolt az internetes szolgáltatók megadóztatása is. Ha e két kormányzati akcióhoz soroljuk az országgyűlésben elfogadtatott reklámadót a maga tervezett tízmilliárdos bevételével, és szintén föltételezzük, hogy megérdemlik a büntetést azok a fránya médiavállalkozások, akkor a mozaikokból figyelemre méltó kép rajzolódik ki. A végrehajtó hatalom a kétharmados parlamenti többségével, továbbá két ökölbe szorított szervezete, az adó- és a versenyhivatal közreműködésével beszedi ama pénz jelentős részét, amelyből működtetheti a közszolgálati médiumokat. Vagyis a kormányzat magáncégek megsarcolásából működteti a saját szócsöveit. Ügyes.

Igen ám, csakhogy az állandó adókkal és alkalmi bírságokkal kivéreztetendő magán (kereskedelmi) médiumok közül a veszteségesek előbb-utóbb megszűnnek. Az állami (közszolgálati) médiumok veszteségeit tehát egyre kevésbé fizettetheti meg a végrehajtó hatalom. Ha ugyanis túl sok médiavállalkozás lesz képtelen leperkálni a büntetéseket, óhatatlanul csökken az a plusz pénzmennyiség, amelyből jutalmazni lehetne az egyenirányított állami szócsöveket. Így azonban az amúgy is eltorzított médiarendszer aligha tartható fenn. Ha viszont csupán átmeneti hatása lesz a lépésről lépésre bevezetendő szisztémának, felötlik bennem, vajon nincs-e rövidebb távú (taktikai) céljuk a médiarendszer átalakítóinak. Ami nem más, mint a nyilvánosság korlátozása.

Félő, hogy a tájékozódni kívánó állampolgároknak nehezebb és drágább lesz az állami szócsövek kínálatától eltérő információkhoz és értelmezésekhez jutni. Elismerem, hogy az iménti mondat sovány poén, de legalább kesernyés.