Életformámhoz tartozik, hogy a nap újságolvasással kezdődik. Mindig akad egy-két mondat, amelyet érdemes aláhúzni. A legtöbbet elraktározom a számítógép merevlemezén, de olykor akad olyan is, amely nem hagy nyugodni. Ilyenkor szánom neki e rovatban a napi bejegyzést.
Nobel-díj gyanús írónk, Nádas Péter ritkán szólal meg, de amit mond, arra érdemes odafigyelni. A Népszabadság mai számában ezt fejtegeti: „Olyan polgári társadalomban élünk, amelyben nincsenek polgárok.” Kijelentése elviselhető túlzás. De ha árnyaltabban fogalmazott volna, például úgy, hogy vannak azért polgárok is nálunk, mindazonáltal…, nos, akkor a mai jegyzetem másról szólna. Kiélezett megjegyzését árnyalnám: a legutóbbi száz évben a magyar állam mindent megtett azért, hogy minél kevesebb polgárral legyen dolga.
Először olyan helyzetet teremtett, amelyben a polgárok tehetőssé válhattak. Annyi pénzt kereshettek, hogy ne csak a családjukat tartsák el, hanem azokat a szakembereket is, akik mesteri fokon végzik el ama munkákat, amelyekhez legföljebb konyítanak a saját hivatásukban szintén alaposan felkészült polgárok. De ha megtollasodtak, akkor bizony meg-megkopasztotta őket az állam. Majd el is pusztította, leginkább és tömegesen a zsidó polgárokat. A második világháború után pedig ötvenkilós cókmókkal visszaküldte óhazájukba a sváb polgárokat. Akik még itthon és élve maradtak, azokat kitelepítette, vagy „csak” megfélemlítette. Most ott tartunk, hogy a polgári öngondoskodást jelképező magánnyugdíj- és a takarék-pénztárak kifosztva, bekebelezve, és a miniszterelnök, aki 1998 és 2002 között még polgárinak nevezte a kormányát, mostanában már ártalmasnak véli a szolgáltató ipart, és feltételezem, a benne dolgozó százezreket is.
El kell ismernem, hogy a gondolkodásában van logika. Mert „A polgár az a forradalmár, akinek már jól megy.” (Popper Péter pszichológus). Mert „A polgár pénzt akar keresni, másfelől igényes szórakozást kíván teremteni magának.” (Sümegi György művészettörténész). Mert „A polgár magánúton jár.” (Konrád György író). Mert „Az a polgár, aki lehajol, és hajlandó felszedni a kutyapiszkot.” (Jankovics Marcell filmrendező). Mert „A polgár sohasem fogadja papucsban a vendégeit.” (Kurucz Gyula író). S mert „A polgár idejében végrendelkezik, de későn gondol a halálra.” (Bodor Pál író). Ahhoz képest, hogy a polgár nincs, feltűnően sok tulajdonsággal ruházzák föl, és rajzolják körül a polgárok.
