A falakról még hiányoznak a képek. Gondban vagyok velük, mert a régi lakás négyszobás volt, az újban viszont csak kettő falfelületével számolhatok. Majd’ mindegyik festményhez, grafikához, karikatúrához és fényképhez emlékek, érzelmek fűznek. Egyelőre Ikea-dobozban darvadoznak, az egyiket Saáry Éva készítette.

Immár néhai Gosztonyi Péter, a Svájcban élt történész révén ismertem meg Budapesten, a múlt század nyolcvanas éveiben. A kilencvenes évek elején meg is látogattam a verőfényes Luganóban, az olasz határ közelében. Tudtam róla, hogy a nyugati magyar emigráció egyik szervezője; szürke eminenciás színes, változatos élettel. Civilben geológus volt, és foglalkozásából származik az anekdotikus elem, amelyet elmesélt, irodalmár módjára talán ki is színezett a remekül berendezett lakásában. Amidőn 1956 végén eljutott egy svájci menekülttáborba, firtatták a terveit, eközben a tisztviselő elértette a foglalkozását. Geológus helyett teológust írt a kérdőív rovátkájába. Amidőn pontosított a fiatal magyar disszidens, ezt kérdezte tőle az interjúvoló: „Mi a különbség a teológus és a geológus között?” „Ég és föld” - válaszolta Éva.

A szellemes anekdotát Kubassek János idézte emlékezetembe. A Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója terjedelmes és érzékeny nekrológot írt a svájci magyar mindenesről a Magyar Nemzet tegnapi számába. Saáry Éva 85 éves korában halt meg, ahogy francia apától származó két lánya értesített partecédulán, „váratlanul”. Vajon mi marad utána? Rengeteg beszélgetés hangulata. Tizenvalahány dokumentum-kötet, amelyek megörökítik a Nyugatra szakadt magyar értelmiségiek Luganóban elhangzott előadásait (kincsesbánya a kutatók számára). Néhány verseskötet, kifinomult érzésekkel és pasztell színekkel. Riportok a világban tett kalandozásairól. Sok-sok fénykép, amelyeket jártában-keltében, kitűnő arányérzékkel és biztos kézzel készített.  

Az egyik természeti fotóját bekereteztettem, és a régi lakásban tizennyolc évig nézegettem a falon. Az alsó harmadban rideg táj körvonalazódik, kő hátán kő, egymásra torlódva, vulkáni kitörésről árulkodva. A felső kétharmadot azonban valószínűtlenül kék ég tölti ki. Alul a megfagyott, megkövesedett izlandi láva a maga geológiai adottságaival. Fölül a tengerkék ég. Új lakója alighanem szomorúan nézne le rám, ha fényképét az új lakásban nem tenném ki a dolgozószoba falára, velem szembe, a számítógépes íróasztal fölé.