Ha ebben a rovatban írtam olykor a Népszaváról, a bejegyzések két különböző hangvételt tükröztek. 2002 óta egyre erőteljesebb tónust használtam, mert a szerkesztők másodállást vállaltak kerületi tévénél, országosnál és rádiónál pedig műsorvezetést. Nem maradt idejük stratégiát kidolgozni, hogy a patinás újság miként tartható életben, amennyiben elenyészik a veszteséget pótló apanázs. 2010 után a különállások megszűntek, és amióta a munkatársak nyomorognak, megértőbb lettem. Talán azért is, mert a szerkesztőknek már nem kell megosztani a figyelmüket.

A változtatás egyik állomása a hatodik oldal megújítása, abban is az Öreg Sam című blog. A névtelen szerző többnyire szellemesen fogalmaz, és példáiban, hangvételében mintha Várkonyi Tibor irályára ismertem volna. De valószínűleg tévedtem - vagy mások is írnak a rovatocskába -, mert ami a mai számban megjelent, azt nem írhatta egyik kedvenc szerzőm, a kilencvenhez közeledő és francia ügyekben különösen tájékozott kolléga. Ő ugyanis tudja, hogy az Ablonczy-család néhány évet Franciaországban töltött, ahol a neves színikritikus, A. László felesége kulturális diplomataként dolgozott. Magukkal vitték a két fiukat is. Közülük az egyik, A. Balázs - aki egyébként a fiatal történésznemzedék talán legjobbja - manapság a párizsi Magyar Intézet igazgatója. A másik pedig, A. Bálint a Heti Válasz című hetilap munkatársa. Öreg Sam e két Ablonczy-fiút tévesztette össze, holott az ATV tegnapi vitaműsorában nem a Párizsban élő történész, hanem a budapesti újságíró szólalt meg.

Ugyancsak a mai számban látott napvilágot egy terjedelmes interjú Farkasházy Tivadarral. A humor-ügyekben is járatos újságíró kifejtette, hogy mi a baja Orbán Viktor országlásával. Ezt mondta például: „Felcsút egyetlen különlegessége, hogy ott született a miniszterelnök.” Csakhogy Felcsútnak egyetlen különlegessége sincs, mert Orbán Viktor nem ott született, hanem Székesfehérvárott. Feltételezem, a kórházban, ennek azonban nem nekem kellett volna utánanézni, hanem a Népszava szerkesztőinek, akik a lap ellenzéki jellegéből fakadóan sokat foglalkoznak a miniszterelnökkel, mégsem először nevezik ki Felcsútot a szülőfalujának.

A nehéz helyzetbe sodort napilap filléres gondokkal küszködő munkatársaival együtt érezve sem hallgathatok arról, hogy egy lapszámban két szarvashiba a szerkesztők figyelmetlenségéről árulkodik.