Irányító Feri a párhuzamos osztályba járt. Miután abbahagyta a kosarazást, kiköltözött a város környéki tanyára. Hajdani csapattársa, Mérnök Jancsi szervezi az osztálytalálkozónkat, és a húsz évvel ezelőttihez hasonlóan most is az udvarházat választotta. Akkor kosárra dobáltunk, most, a félszázadik évforduló alkalmából már csak nézegetjük a palánkot.

Bent, az étteremben Mérnök Menyus szakadozott szélű évkönyvet terít elénk. 1960 őszén harmincketten indultunk, de csak huszonketten érettségiztünk. 1964 óta ötévénként számolunk be egymásnak sorsunk alakulásáról, bár tavaly kétszer is üldögéltünk a búfelejtőben, Edző Feri és Erdész Attila temetése után. Az idén pedig egyszer már találkoztunk, Német tanár úr ravatalozójánál. Az ötvenedik évről való megemlékezés mégse maradt el, itt ülünk az udvarházban, és óvatosan eszegetünk. Azon tűnődöm, milyen jó volna tanyán élni, a kosárpalánk és a futásra alkalmas gyepszőnyeg közelében, távol a kúsza közélettől, amely annyira érdekel, a fene enné meg.

Tízen vagyunk jelen, plusz Osztályfőnök Feri bá’ a maga 84 évével. Agronómus Jóska, a súlyos betegség után felgyógyult osztálytitkár jelent neki. Villanyszerelő Lajos igazoltan hiányzik vár a vastagbél-operációra. Egyetlen válogatottunk, Kosaras Tomi a sztrókja után alig mozdul ki a lakásból, Képviselő Imre ránk se bagózik. Biztonságiőr Tibor jönne ugyan San Diego-ból, de ápolnia kell a feleségét. Autószerelő Sándor pedig Bajorországban kornyadozik. S noha mi, tízen közeledünk a hetvenhez, azt vettem észre, hogy senkinek sincs ínyére a hetvenkedés.

Kiderül, hogy a rendszerváltás majd’ mindenkit megviselt, kit gazdaságilag, kit politikailag, kit gazdaságilag és politikailag. Miután azonban túlnyomórészt műszaki foglalkozást választottak, talpra álltak, és vállalkozásba kezdtek. Épp mostanában adják át fiaiaknak a céget. Szívesen unokáznak, Agronómus Jóska például pónit vett a gyerekei gyerekeinek. Az, hogy van jövőképük, csak azért nem lep meg, mert a telefonbeszélgetésekből tudom, hogy miben mesterkednek. Mérnök János a Dunakanyarban építkezik, Ügyvéd Karcsi egy baranyai zsákfaluban. Én pedig, a negyedik bé krónikása arra gondolok a vidéki udvarházban, hogy az új lakás csupán kétpercnyire van a fiamétól. Ha hazatérek az osztálytalálkozóról, segítek majd neki fölcsavarozni a vécépapír-tartót. Már csak ez hiányzik ahhoz, hogy a fürdőszoba berendezése komplett legyen.