A kommunikációs technológiák történetét is tanítom, ezért figyeltem föl Mihályi Péter cikkére. A neves közgazdász a Galamus.hu véleményportálon fejtette ki álláspontját a paksi atomerőmű bővítéséről, eközben zárójeles gondolatot ejtett el az úgynevezett útfüggőség jelenségéről.

A közgazdasági szakkifejezés (path dependence) Paks esetében azt jelenti, hogy a lehetőségeinket behatárolja az orosz technológia. Ha a magyar kormány úgy döntött, hogy bővíteni kell az atomerőművet, akkor nem érdemes más országbeli céget választani - ha csak nem használtak ott is hajdani szovjet technológiát. A kérdés tehát nem az, hogy kinek adjuk a zsíros üzletet, hanem hogy szükség van-e bővítésre. A szerző írógépes példával érzékeltette az útfüggőséget. Az első írógép-gyártók a billentyűzeten egymás mellé helyezték a QWERTY betűsort, és a következő száz évben hiába találtak ki a konstruktőrök alkalmasabb betűsorokat, a gyártók maradtak a hagyományosnál. Az állami és magáncégeknek nem érte volna meg átképeztetni a gépíró-kisasszonyok millióit.

Mihályi Péter nem bontotta ki a nyúlfarknyi példázatot, a kommunikációs szakirodalomból azonban ismerhető a folytatás. A QWERTY az angolban leggyakrabban előforduló betűket 51 százalékos arányban tartalmazza, ezért az amerikai haditengerészet olyan betűsort alkalmazott a második világháborúban, amelynek révén a gépírói csaknem kétszer gyorsabban dolgozhattak (91 százalékos arányban tartalmazta a leggyakrabban előforduló betűket). Amidőn viszont befejeződött a háború, és az obsitosok visszatértek a civil életbe, hiába próbáltak elhelyezkedni a legkorszerűbb technikai tudásukkal. Útjukat eltorlaszolták a hagyományos betűsorhoz szokott gépíró-kisasszonyok, akik rengetegen voltak, és az átképzésük sokkal többe került volna, mint a volt katonai gépírók visszaképzése.

Ha ránézek a számítógép billentyűzetére, kiderül, hogy a QWERTY-ből kimaradt az ipszilon. A hazai klaviatúra-gyártók a legalsó sor mások helyére száműzték. Maradt tehát az angol nyelv törvényszerűségeit tükröző betűsor, egyetlen apró változtatással. Bár elismerem, hogy a mintegy tizenötmillió magyarul beszélő ember kedvéért nem érdemes forradalmasítani a billentyűzet-gyártást, mégis eltűnődöm, milyen betűsort kéne kitalálni, hogy olyan klaviatúrát simogathassunk ujjbeggyel, amelynek tervezői figyelembe veszik anyanyelvünk sajátosságait.