Tegnapi bejegyzésemhez éjfél után huszonhat perccel érkezett az első neves hozzászólás. Domokos Lajos a Bokros-jelenségről fejtette ki az álláspontját. Ha a volt pénzügyminiszter legyőzné Tarlós Istvánt, két út állna előtte. Vagy konzervatív úrhoz nem illő módon fellázítaná a budapestieket az Orbán-kormány ellen, vagy kiegyezne a végrehajtó hatalommal, ami illene ugyan egy konzervatív úrhoz, de szembefordulás volna Bokros Lajos politikai elképzeléseivel.

Az is elképzelhető persze - fűzöm hozzá -, hogy a konzervativizmus köpönyegét Bokros csak azért vette magára, mert a demokrata polgárok között lelte meg azokat, akik nyomatékot adnának az elképzeléseinek. Gyűjtőhelyük a MoMa lett, amely a maga százfőnyi tagságával nem nevezhető tömegpártnak. Mégis csak félig van igaza Kéri Lászlónak, aki szerint Bokrosnak van a legkiérleltebb programja, bár nincs hozzá pártja. Már van, és azt is elérte, hogy mögé álljon a Szigetvári-féle Együtt, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció és az MSZP legerősebb szervezete, a Kunhalmi-féle budapesti.

Nem állt viszont mögéje a Tóbiás-féle MSZP-elnökség, a Karácsony-féle PM, a Schiffer-féle LMP és a Fodor-féle MLP. Ezzel magyarázható, hogy esélytelenebb Tarlós Istvánnál, megerősödött főpolgármester-jelöltként azonban tömegesítheti a pártját. Ez is valami. De milyen áron? A minap nyilatkozta, hogy október 12-éig az Orbán-rendszer élhetetlenségéről kell beszélni, ehhez képest az ellenzéki pártok közti különbségek elhanyagolhatóak. Oké. Csakhogy van még egy ok, amely arra készteti, hogy az idén ne nagyon feszegesse tavaly többször is megfogalmazott és számomra rokonszenves álláspontját.

Nem a központosítást tartja a válságból kivezető útnak, hanem a decentralizációt, a regionalizációt, a polgári öngondoskodást, az önkormányzatiságot, és ezek jól is jönnének a helyhatósági választáson. De ha a kelleténél jobban hangsúlyozta volna őket az országgyűlési, az uniós és az önkormányzati választások kampányában, akkor a személyét aligha fogadták volna el ama pártok, amelyek nem mondtak le az erős államról, a központosításról, a túlzott adóztatásról, az önkormányzatok visszaszorításáról. Az a benyomásom, hogy akkor lesz az ellenzékiségből kormány-, sőt rendszerváltás, ha Bokros Lajos és a hozzá hasonlók a széles nyilvánosság előtt is vállalják az elképzeléseiket, az ellenzéki pártok pedig elgondolkoznak az érveiken.