A vastagabbik műsorújság a pénteki Népszabadságban érkezik, a vékonyabbikat az öt pannon napilapba hajtják. Az utóbbiakból kiraktam négy fölöslegest a lift mögötti ablakpárkányra, hogy a szomszédok is tájékozódjanak belőlük. Csakhogy elköltöztem a régi házból. Az újság-előfizetés egyelőre megoldatlan, a tévé és tartozékai viszont már kitöltik a dolgozószoba hátam mögötti falát. Holnap jön a szerelő, hogy bekösse az új társaság kábelét. Érdekes az élet televízió nélkül.

Többet járok el hazulról. Becserkészem a környező utcákat, vajon hol lehet kapni újságot, melyik kávéházban adják édesítőszerrel a kapucsinót, hol árulnak csökkentett szénhidrát tartalmú kenyeret, hol a legközelebbi patika, hol vágják le hetente a szakállamat. Még egy hazai ízekkel kecsegtető erdélyi éttermet is kifogtam. Jó a környék, kiélhető a polgári mentalitás, amelyet úgy foglalnék össze, hogy abból a pénzből, amit szakmunkával keresünk, kifizethetjük ama szolgáltatásokat, amelyeket az újságárusok, a kereskedők, a pincérek, a pékek, a gyógyszerészek, a borbélyok elégítenek ki. A régi környéken mindegyikhez személyes kapcsolat fűzött, és kialakulhatott az a közösség, amelyben megbeszélhettük a gondjainkat. Odáig is eljutottunk, hogy felismertük a közös érdekeinket, és gondoskodtunk az önvédelemről.

Az új környék kóstolgatása közben hasonló lehetőségek tárulnak fel, noha a „polgári” kormány hátrébb sorolja a szolgáltató ipart. Talán zavarják ezek a kisközösségek, ingerli a civil hálózat. E harc mozzanatairól adok hírt az egyik portálon. Attól tartottam, hogy a költözködés és a berendezkedés napjaiban szüneteltetni kell a mondat-szolgáltatást, vagy legalábbis bevallani, hogy egy hétig hiányoznak a tévéműsorokból való gyöngyszemek. Hátam mögött némán kornyadozik ugyan a tévékészülék, mindazonáltal fölfedeztem, hogy a csatornák mégis szállítják a maguk részét. Rákaptam a honlapjaikra, melyek hozzáférhetővé teszik a legérdekesebb műsorokat. Tegnap jelent meg az első, „konzerveket” tartalmazó mondatválogatás, és a kommentekből kiderült, hogy még a legfigyelmesebb olvasók sem vették észre a beszűkülést.

Holnap ismét kiteljesedik az információs kínálat, bár az a benyomásom, hogy a költözködésből fakadó átmenetiség a vártnál jobban sült el. Úgy látszik, van élet a televízió nélkül, mert a legjobb műsorok átköltözhetnek a számítógép képernyőjére.