A Népszabadság szombati számában Kácsor Zsolt elbúcsúzott Debrecentől. Most is hangulatos cikket írt, bár hangvétele kesernyésre sikeredett. Egerből érkezett a „kálvinista Rómába”, ahol jó néhány évet húzott le, és bár nem lett debreceni, eltűnődött a debreceniség mibenlétéről. A XXI. században az ő élménybeszámolói révén tartottam kapcsolatot a várossal, amelyben magam is fél évtizedet töltöttem. Később pedig 347-szer utaztam át rajta, útban munkahelyemre, a nyíregyházi főiskolára. Ilyenkor feltolultak az emlékképek, amelyek most Zsolt sorai és Konyhás István fotói nyomán ismét megrohantak.

A Zöldi-cukrászda a Bem-téren, ahol tíz és tizennyolc évem között nyaraltam - a nagybátyáméknak nem volt gyerekük. A DEAC-pálya, ahol legyőztem a debreceni négyszázasokat, és még lihegtem, amikor a szervezők ösztöndíjat ajánlottak az egyetemen. A három történész-mentor: Ránki professzor, Irinyi és Menyhárt tanár úr (immár halottak). A három diáklány: a beteljesületlen szerelem (a pesti Andrea), a félig-meddig beteljesült (a győri Kati) és a beteljesült (a miskolci Jutka, két gyerek). A két barát: a szoboszlói Zoli és a nyíregyházi Pali (negyven körül haltak meg). A Nagyerdő, ahol a diákok számára olcsó VAOSZ-ban tanyáztunk. A Gambrinus-közi művészmozi, ahová minden lányt elcipeltem jancsózni. (Ki gondolta volna, hogy majdan a Népszabadság filmkritikusa leszek?) A Napló-szerkesztőség, ahol Bényei Jóska, Bakó Bandi és Magyari Vili befogadott a kulturális rovatba. A Csokonai Színház, ahol beleszerettem Varga Magda hangjába és vérbő Carmen-alakításába. Az egyetemi könyvtár, ahol az énekesnő egzotikus szépségű lánya hozta ki a folyóiratokat.

Miközben olvastam a volt debreceni tudósító hangulatos-kesernyés búcsúcikkét, nemcsak az emlékek tolultak föl, hanem egy minapi vita is. Arról tűnődtem, vajon a soványodó Népszabadság megtartja-e a tudósítói hálózatot. Aki vitatkozott velem, cáfolta az egyik újságban megjelent információt vagy „információt”, de hogy kinek lesz igaza, hamarosan kiderül. Ha Kácsor Zsolt új lakhelyéről, Franciaországból is a régi lapját tudósítja, akkor bővül a külföldi hálózat. Ha új tudósító érkezik a még ki sem hűlt debreceni helyére, nem szűkül a belföldi. Akkor a patinás napilap országból-világból begyűjtheti az információkat, véleményeket, élményeket és hangulatokat.