Akkor figyeltem föl rá, amikor az egyik civil szervezet meghívta a Pallas Páholyba. Előadást tartott a felsőoktatásról kéttucatnyi idősebb férfinak. Nem tudta rólunk, hogy a felsőoktatásban dolgozunk, és együttvéve több száz évet húztunk le az egyetemeken és főiskolákon. Mulatságos délután volt. Később derült ki róla, hogy elvégezte ugyan az egyetemet, de nem veheti át a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. Azóta megválasztották a budapesti szocialisták vezetőjévé, és követhetjük a nyilvános tevékenységét.

Tegnap este Kunhalmi Ágnes az Egyenes beszéd című ATV-műsor vendége volt. A téma most azért mellékes, mert olyan jelenséget vettem észre, amin általában is érdemes eltűnődni. A tízből mintegy hét perc jutott az interjúalanyra, aki tízszer használta az ’egyébként’ kifejezést. Amidőn ma reggel ismét megnéztem a felvételt, föltűnt, hogy az egyébkéntezés az ötödik perc után szaporodott el. Oka a fáradtságra vezethető vissza. Az interjúalany azok kategóriájába tartozik, akik kéthasábnyi (tízpercnyi) lehetőséget kapnak a nyilvánosság képviselőitől. Ez az államtitkárok szintje - egy hasáb jut a mezei honatyáknak és -anyáknak, három a minisztereknek, és négyhasábnyi (egész újságoldalnyi) szöveg dukál a miniszterelnöknek.

Az a benyomásom, hogy a pályakezdő politikus egyelőre nem képes mondandóval kitölteni a beszélgetés második felét. Nehezen fűzi egymáshoz a szavakat, és mondat közben néhány másodpercig tépelődik, hogyan is folytassa. Erre a beszédhelyzetre mindenki másként reagál. Van, aki reflexszerűen hajtogatja, hogy „azt gondolom”, ami hajaz az I think-re. Aki mutatná is, hogy tud angolul, azt nyögdösi, hogy ’am’. Aki pedig magyarul keresi a szavakat, őzik, ezik (mint Rogán Antal), esetleg Kunhalmihoz hasonlóan kiválaszt egy töltelékszót, amelynek ritmikus ismételgetésével fölkészülhet a mondat folytatására.

Az ’egyébként’ egyébként azt fejezi ki, hogy valami nem túl fontos, mégis érdemes megemlíteni, hogy a magyarázat teljes legyen. Ha a pályakezdő politikus megnézte volna a rokon értelmű szavak vaskos kötetét, találhatott volna legalább tíz szinonimát. Az amellett, amúgy, egyébiránt, ezenfelül, különben, másfelől, mellesleg, tetejében, továbbá, úgyis változatosabbá tehette volna a stílusát. Mégse hallgasson rám, mert ha váltogatná az üresjárat áthidalásához szükséges szavakat, nem maradna ideje a gondolkodásra, hogyan is fejezze be azt a fránya mondatot.