Tamás Ervin a Népszabadság nélkülözhetetlen munkatársa. Már nyugdíjban van, de hasznosítja - és hasznosíthatja - pártpolitikai ismereteit, amelyekre három évtized alatt tett szert. Felkészültsége kiderül a hétvégi mellékletben megjelent cikkéből is. A Vezércsel című eszmefuttatásban Orbán Viktor és Simicska Lajos elhidegülő kapcsolatát elemzi. Van egy látszólag mellékes mondata, amely tűnődésre késztet.

Ezt fejtegeti az egyik leggazdagabb magyar vállalkozóról: „A választások előtt Közgép-hirdetésekkel juttatott látványosan pénzt a két ellenzéki napilapnak.” Azt nem tudom, vajon mások számára mennyire látványosan, a Népszabadság és a Népszava előfizetőjeként azonban észrevettem ama hirdetéseket, amelyek megmentették a két ellenzéki újságot a kiéheztetéstől, a kiszáradástól, talán még a megsemmisüléstől is. Azért használom a hangzatos szavakat, mert az utóbbi hetekben két koronatanútól hallottam-olvastam, hogy gyakorlatilag Simicska hirdetései lendítették át a holtponton a súlyos anyagi gondokkal küszködő szerkesztőségeket. Németh Péter, a Népszava főszerkesztője mondta ezt egy nyilvános összejövetelen, és lám, Tamás Ervin, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese írásban is vállalja a nyilvánosságot.

Simicska húzása a rendszerváltás utáni magyar sajtó egyik jellegzetessége. A legutóbbi negyedszázadban volt néhány példa arra, hogy milliárdosok nemcsak az egyik politikai oldalnak adtak tíz- vagy százmillió forintokat, hanem a másiknak is. Nem föltétlenül azért, mert hisznek a politikai váltógazdaságban, és a polgári demokrácia meggyőződéses hívei. Prózaibb okuk van a támogatásra: ha esetleg az ellenzék kerül hatalomra, legyen némi protekciójuk az állami közbeszerzéseknél. Ne kerüljenek hátrányba csak azért, mert kizárólag az egyik oldalra tettek. A jelek azt sejtetik, hogy az érdekes hagyományt vette zokon a hajdani szobatárs az egyetemi kollégiumból, Orbán Viktor.

Az a benyomásom, hogy a miniszterelnök hatalmi gondolkodásában főbenjáró vétség a másik oldalhoz tartozó szerkesztőségek támogatása. Nem állítom, hogy egyedül ez játszott közre az elhidegülésükben, de Simicska Lajos tragikai vétsége aligha használt a sokáig zökkenőmentes és kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatuknak. Ha pedig lemeztelenítjük a történteket, akkor kirajzolódik a lényeg: a Fidesz holdudvarából mindenki számíthat a büntetésre, akiben felötlik az eretnek gondolat, hogy a kormánypárt talán mégse marad örökre hatalmon.