A kormány beterjesztette a médiaszigorítást. Salátatörvény-tervezetbe csomagolta a lényeget, holott a kormánypárti képviselők oly sokszor módosították a hatályos médiatörvényt, hogy az eggyel többet észre sem vettük volna. A kereskedelmi tévéknek tilos lesz pénzt kérni a kábelszolgáltatóktól a műsorterjesztésért, közvetve tehát tőlünk.

Mielőtt tovább terjedne a felfogás, hogy a kertévék azért kérnének pénzt, mert pótolnák a reklámbevételek után kivetett állami sarcot, igyekszem tudatosítani, hogy eme igényük korábbról származik. A digitális átállással kapcsolatban merült föl, de persze a reklámadó-törvény hatályba lépése után arra is alkalmas lett volna, hogy behozza azt a pénzt, amit elvett az állam. Elképzelem, hogy a kormány nem gonoszságból szorítja sarokba a kertévéket. Azért inkább, mert rájött: ha már nem képes növelni az átlagos jövedelmeket, azzal szerezhet piros pontokat a választópolgároknál, hogy csökkenti a rezsijüket. A gáz, a villany, a víz, a kémény és a szemét után ebbe a kategóriába kerülhet a tévé meg a rádió is.

Jó, hogy kevesebbet kell fizetni a fizikai és szellemi létfeltételekért. Kérdés persze, hogy a terhek csökkentését az állam miért nem bízza a piacra. A salátatörvény megszavazása előtt az a helyzet, hogy ki-ki a pénztárcája alapján rendeli meg a szolgáltatásokat. Azért igazoltam át az UPC-től a Telekomhoz, mert az utóbbi olcsóbban porciózta szét a csomagokat, és az engem érdeklő csatornákkal együtt nem kell megvenni olyan programokat is, amelyek nem érdekelnek. Ha több lehetőségből választhatunk, akkor a bővülő kínálat meggátolja az árfelhajtást. Amennyiben az országgyűlés megszavazza a salátatörvényt, ama ellentmondás rajzolódik ki, hogy nem kell fizetnünk a kereskedelmi tévék műsoraiért, de fizetői maradunk a közszolgálati műsoroknak. Már alig emlékszünk rá, a Medgyessy-csapat azonban azzal nyert választást 2002-ben, hogy megszüntette a rádió- és televízió-díjat. Csakhogy valójában az előfizetési díj nem szűnt meg, hanem az állam átvállalta.

Ha jóhiszeműen nem abból indulunk ki, hogy az Orbán-kormány előre megfontolt szándékkal korlátozza a nyilvánosságot, a médiarezsi-csökkentő törvény révén is ugyanoda juthatunk. A reklámilag megsarcolt és a megsarcolásunktól eltiltott kertévék ellehetetlenülnek, ami a sokoldalú tájékozódás rovására megy. És akkor már nemcsak a nyilvánosság szűköléséről, hanem szűküléséről is beszélhetünk.