Ha Gyurcsány Ferenc kiereszti a hangját, rekedt és reszelős, mintha légúti bántalmakkal küszködne. Tegnap azonban megtörtént, hogy a mondat második felében leeresztette a hangját, és kellemes szobatónusban folytatta. Nem indulatból beszélt tehát, hanem csak megjátszotta a felindulást. Szónoki fogás. Ami a tartalmi részt illeti, a Demokratikus Koalíció nagygyűléséről két mondatát jegyeztem föl.

Az egyik ez: „A demokrácia minden, a párt semmi.” Utalt Eduard Bernsteinre, bár ellenkező előjellel. A német szociáldemokraták ideológusa több mint száz évvel ezelőtt azt tanácsolta elvbarátainak, hogy „A végcél semmi, a mozgalom minden.” A politizálás színterének a parlamentet ajánlotta, a szocdemek szíveskedjenek szervesülni a rendszerbe. Utódai az ötvenes évek végén ezt szőtték bele a Bad Godesberg-i programba: nem érdemes megszüntetni a kapitalizmust, inkább csak humanizálni kéne. Azóta többször álltak a kormányrúdnál, jelenleg is tagjai a Merkel vezette nagykoalíciónak.

Gyurcsány Ferenc kétfelé lőtt a nyilaival. Pártját az Orbán-rendszer engesztelhetetlen ellenfelévé nyilvánította (noha négy képviselővel benne van a parlamentben). De üzent a két másik baloldali pártnak is: fölösleges bíbelődni a mozgalmi keretek kitöltésével, összpontosítsanak inkább a rendszer megdöntésére. Utalása dekódolható, megadta hozzá a kulcsot: „Színes, nagy, demokratikus zászló alatt fogunk egyesülni, akkor is, ha prüszköltök ellene.” Mármint ama politikusok, akik fanyalognak a múlt heti Népszabadság-cikke miatt, amelyben javasolta, hogy egyesüljenek a pártjaik.

Figyelemre méltó ötlet, Gyurcsány Ferenc tegnap értelmezte is. Oké, csakhogy közben „olvashatatlan szövegek”-nek minősítette az ellenvéleményeket. Szekeres Imre és Szigetvári Viktor cikkeire utalt, szintén a Népszabadságban láttak napvilágot, utóbbi a tömeggyűlés reggelén. Szekeres eszmefuttatásáról már írtam, Gyurcsányéval együtt rossznak tartottam. Szigetvárié azonban értelmes és érdekes gondolatmenet, mert érdemben vitatkozik hajdani főnökével, a volt miniszterelnökkel. Olvashatóbb, mint Gyurcsányé és Szekeresé. Volna tehát miről vitatkozni, ha a baloldali politikusok nem egymás minősítgetésével foglalkoznának.

Egyébként a címbéli sulyok kézidöngölő, mángorló, mosófa, sőt tótszappan. Nem hajítani kéne, hanem a szennyes ruhát csapkodni, dömöckölni, dörgölni, egyengetni, simítani vele. Máskülönben az öltözékünk piszkos marad..