A szabad szájú publicista nemtelen egyszerűséggel „csetlő-botló balfasznak” nevezte Falus Ferencet. Valami hasonlót gondolok a három baloldali párt budapesti főpolgármester-jelöltjéről, bár nem használnék ilyen szavakat. Ráadásul kommunikációs botladozásairól hallgattam, mert inkább sajnáltam, mint nevettem rajta. Most viszont azon tűnődöm, vajon hogyan állok majd az utókor elé, ha nem számolok be a derék egészségügyi menedzser közéleti vesszőfutásáról.

A hideg vizes vödréről, a háta mögött kószáló lováról, a bömbölő unokájáról és különösen a vietnami papucsra húzott zoknijáról többet írtak, mint a városvezetői elképzeléseiről. Pedig a programja is megérne némi misét. Az például, amit nem akartam elhinni, noha egy pillanatra felvillant előttem. Az egyik tévés nyilatkozata közben úgy állt a kamerák elé, hogy mögötte látszódjék a jelmondata. Aránylag rövid volt, és előnyére válik, hogy fogalmak helyett igei állítmány szerepelt benne - ez ritkaság számba megy a baloldalon. Igen ám, csakhogy három helyesírási hibát fedeztem föl, a szerzőnek leginkább a vesszővel gyűlt meg a baja. Ami azt sejteti, hogy Falus doktor olyan középiskolába járt, ahol a magyartanár nem tartott nyelvtan órákat.

Vizuális és nyelvtani fogyatékossága mégsem volt elég ahhoz, hogy nyilvánosan törjek pálcát fölötte. Ma reggel azonban e két visszamaradottsághoz csatlakozott egy harmadik: gond van az értelmező képességével is. A Népszava tudósítása szerint azt fejtegette tegnap egy összejövetelen, hogy a filmes szakma elismeréssel adózott nagy hírre vergődött házi videójának. Olvastam Kamondi Zoltán rendező bejegyzését a legismertebb közösségi oldalon, és „elismerő” szavaiból csak úgy sütött az irónia. De itt meg is állnék a Falus-jelenség értelmezésében, mert sokkal súlyosabb baj tárult fel mögötte.

A rendező műveltségelemekkel megtűzdelt jegyzete negyvenöt sornyi, és tizenöt hibát vettem észre benne, minden három sorra jutott tehát egy. A főpolgármester-jelöltön okkal ironizáló filmes leginkább a vesszővel bajlódott. Lehetséges, hogy ő is nyelvtantól irtózó magyartanárt fogott ki a középiskolában? Vagy érzékelve a politikusok, egészségügyi menedzserek és filmrendezők szinte kilátástalan küzdelmét a vesszőkkel, meg kell barátkoznom egy furcsa gondolattal? A magyar értelmiség színe-java anélkül szabadult rá a nyilvánosságra, hogy megnyugtatóan rendezte volna viszonyát a helyesírással.