Öreg barátomtól, Bodor Páltól tanultam, hogy akinek napi rovata van, jól teszi, ha néhány súlyosabb téma után egy-egy olvasmányosabb bejegyzéssel kedveskedik a törzsközönségének. Intelmét nem mindig fogadtam meg, most viszont van rá okom. Holnap lesz a lányom születésnapja, és jön haza a 4015 kilométernyi távolságból.

Mostanában vele kezdem a napot. A közösségi oldalon rákeresek az üzenőfalára, van-e rajta valami változás, amely tájékoztat pillanatnyi állapotáról. Aztán meghallgatom Corky Siegel Improvazational Blues című számát, mert a zseniális zongorajáték jobb kedvre szokott deríteni. A kedvenc blues- és rock and roll-számokat ugyanis föltettem Zsuzsi üzenőfalára, ahol egymás közelében vannak - az enyémen eltűnnének a rengeteg jegyzet között. A hangulatomtól függ, hogy nála épp melyiket hallgatom meg. A Bring It Back Home To Me-t, Little Richard legérzelmesebb számát, a Hound Dog-ot Sam Lay karcos vagy Tracy Chapman lágyabb előadásában. a Roll Over Beethoven-t a Status Quo-val, olykor pedig Sam Lay-vel, a Baby What You Want Me To Do-t a nemrég elhunyt énekesnő, Etta James vad tálalásában. Esetleg a Baby Please Make A Change-t, emlékezve Hugh Laurie pesti koncertjére, melyről Zsuzsi igazoltan maradt távol.

Némelyik alá odabiggyesztett egy lájkot, holott zenei ízlésünk különböző. Ő naprakészebb, én csupán azokat a koncertfelvételeket keresem a világhálón, amelyeket ifjú koromban nem nézhettem-hallgathattam meg országunk elzártsága miatt. Ő, míg itthon volt, gondolt egyet, és kiugrott Bécsbe egy-egy menő koncertre, de én már nem akarok lépést tartani a jelen könnyűzenei irányzataival, beérem a muzeális felvételekkel, a garantált minőséggel. Bár észrevettem, hogy Zsuzsit érdekli az ízlésem. Amikor utoljára járt itthon, a számítógépemhez ült, és zsúfolt üzenőfalamról kikereste ama felvételeket, amelyeket nem küldtem ki neki. Amelyik tetszett, azt azonnal bejátszotta a párjának, aki négyezer kilométernyire üldögélt, a 73. emeleti lakásukban. Néhány másodperc múlva érkezett a válasz, hogy miért tetszik, vagy nem tetszik.

Ez már az a világ, amelyet szeretnék ugyan megérteni, de már nem leszek a bennszülöttje. Inkább csak bevándorlója, aki igyekszik megismerni a befogadó ország nyelvét. A zökkenőmentes beilleszkedés azonban a gyermekeink sorsa.