A patinás napilap közelmúltja nem diadalok sorozata. Tulajdonosok rángatták ide-oda, a példányszám vészesen csökkent, veszteséges is lett. Bizonytalan helyzetére jellemző, hogy a legutóbbi három évben csak megbízott főszerkesztőre tellett neki. Az új, immár erősebb meghatalmazású főszerkesztő bulvárlaptól érkezett, és ma kirajzolódott valami a szándékaiból. Az „új” újság karcsúbb, mint a régi.

Hétköznaponként négy oldallal kevesebbet számlál, vagyis a figyelmes olvasó kevesebbet kap a negyedévenkénti 11460 forintjáért. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem is olyan régen még 9990 forint volt az előfizetési díj, akkor a drágulás nehezen indokolható. Mégsem ráztak meg a változtatások. A jelek arra utalnak, hogy a melléklet-koncepció szenved majd csorbát - eddig sem az egészségügyi vagy a lakásügyi plusz oldalak miatt járattam a legjobban szerkesztett magyar napilapot. Már érzékenyebben érintene, ha a pénteki Magazin vagy a szombati Hétvége rövidülne meg, bár az első nap tapasztalatai azt sejtetik, hogy az új főnök munkatársak elbocsátása helyett kevesebb papírral akarja megúszni a válságos időszakot. Ez nyilván rövidebb cikkeket jelent, ami elviselhető lesz, ha nem jár a riport és a mai magyar sajtóban egyedülálló vidéki tudósítói hálózat elsorvasztásával.

Egyelőre nincs jele annak, hogy a vélemény-műfajok háttérbe szorulnának. A Népszabadságnak ugyanis a publicisztika az egyik erénye. Hagyományosan igyekszik a közélet minden rétegéből begyűjteni az információkat, és jól képzett munkatársai akkor teljesíthetik ki a hivatásukat, ha a szakterületükről összegyűjtött információkat önálló jegyzetekben is értelmezhetik. Nem élném meg tragikusan, ha ezt rövidebben tehetik meg. Nekem sem ártott, hogy e Médianaplóban naponta harminc sorban fejtem ki álláspontomat szakmai kérdésekről, ezúttal például a Népszabadság karcsúsításáról.

Az „új” lap második fele változatlanul a publicisztikákkal kezdődik, ám a felső vezércikkben olyasmit vettem észre, amin érdemes volna változtatni. A szerző gazdaságpolitikai szakíró, és okfejtése megalapozottnak látszik, csak éppen két szót rosszul használ. Azonbannal és perszével igényes újságíró nem kezd mondatot - ezt még a Blaha Lujza téri székházban tanultam olyan olvasószerkesztőtől, az egyébként nyelvésznek is nevezhető Szántó Jenőtől, aki bizony leordítaná a cikkíró fejét.