Az egyik kommentelő, bizonyos Gál Lajos azt írta a közösségi oldal üzenőfalára, hogy valamelyik fővárosi közterünkről hiányzik a hátrafelé nyilazó Orbán Viktor lovas szobra. Kiérzem soraiból az iróniát, bár megjegyzése nem is annyira rugaszkodott el a valóságtól. Azt egyelőre kizárnám ugyan, hogy a műalkotás megvalósul (ott még nem tartunk), a miniszterelnökünknek azonban kétségkívül van köze ahhoz, ha efféle képzetünk támad.

Még liberális politikusnak vallotta magát, és ellenzékben tűnődött a jövőről, amidőn interjút adott a kaposvári napilapnak. Ezt fejtegette: „Olyanok vagyunk, mint a régi magyarok. Menekülést színlelünk, és hátrafelé nyilazunk.” (Somogyi Hírlap, 1993. november 13.) Több mint két évtized távolából már nem tudhatom, hogy pontosan mire is értette. Talán nem egyszerűen a magyarság harcmodorára, hanem a pártjáéra is, amelynek vezetősége épp akkoriban kacérkodott a jobbra tolódás gondolatával. Mondandójának egyébként van történelmi alapja.

A pusztai népek színlelték a visszavonulást, köztük persze a kalandozó magyarok is. Mígnem a leginkább kárvallott németek kifogtak rajtuk, és páncélba öltöztették a lovagokat. A páncélzat felfogta a nyilakat, és a fürge lovú íjászok fennakadtak a vértesek súlyos, tömör sorfalán. Kerestem a magyaros hadviselés nyomát a „nagy Halász”-ban, a kétkötetes német-magyar szótárban, a rückwärtiger Bogenschuss azonban nem található benne. Az viszont kiderült, hogy a Bogen íjat jelent, sőt ívet, görbületet, kanyarulatot is. A Bogenschuss nem más, mint a nyíllövés, átvitt értelemben az ívelt lövés, amely az ágyú és a gránátvető röppályájáról is árulkodik. A Bogenschütze pedig maga az íjász, a nyilas.

A szólások között feltűnt, hogy a Bogen nemcsak talpraesett, ügyes embert sejtet, hanem olyat is, aki túlfeszíti a húrt, például kidüllesztett mellkassal járkál, ha úgy tetszik: henceg. És találtam még valamit: a Rückwärtskonzentrierung-ot, vagyis a visszavonulást. Apáink a múlt század negyvenes éveiben minél többször olvastak a hivatalos sajtóban „rugalmas elszakadásról”, annál inkább tudták, hogy közeleg a háborús vereség. Vajon most, a XXI. század második évtizedében, a Nyugat ellen szóban viselt szabadságharc kellős közepén mit jelképezne a hátrafelé nyilazó miniszterelnök lovas szobra? A győzelmet? Vagy inkább a vereséget? Na, ugye.