A tegnapi Népszabadság talán legérdekesebb írása Kállai Ernő interjúja. A volt kisebbségi ombudsman a hazai cigányságról beszélt. Romaként megengedte magának, hogy lesújtó véleménnyel legyen a többségi hatalommal kokettáló cigányvezetőkről. Ezt mondta róluk: „Tisztelet a kivételnek, de olyanok akarnak politikusok lenni, akik az igekötők helyes használatával sincsenek tisztában.” Erről jutott eszembe Kolompár Orbán és Farkas Flórián.
Előbbi a szociálliberális kormányok tárgyalópartnere volt, és azzal ejtett ámulatba, hogy nagyon kulturáltan akart beszélni, ezért összekeverte a -ba, -be ragot a -ban, -bennel. Ebből mulatságos mondatszerkezetek születtek. Utóbbi az Orbán-kormányok tárgyalópartnereként az ügyetlen semmitmondásban vált ismertté, igaz, nem egy nagy hibával, hanem sok kicsivel. Ha nem volna Kállai Ernő, és nem fedeztem volna föl az újságírással kacérkodó tanítványaim között egy-két világos fejű, művelt cigány értelmiségit, akkor bizony reménytelennek látnám a legnagyobb kisebbség helyzetét. Az interjúalany megjegyzése azonban általánosításra is kölcsönöz alkalmat.
Az a benyomásom, hogy bár tisztelet a kivételnek, de baj van a hazai politikusok nyelvi felkészültségével. (A műveltségüket most nem feszegetném. Egyébként ugyanolyan rétegzett, mint bármelyik hivatásrendé.) Mintha kizárólag olyan emberek állnának politikusnak, akik a középiskolában lusta magyartanárt fogtak ki. Nem tartott nekik nyelvtan órát. Gyurcsány Ferenc például miniszterelnökként ügyesen aknázta ki a digitális sajtóban rejlő lehetőségeket. Amióta azonban magánzó és a Facebook-ra fanyalodik, kiderült, hogy az összetett mondatokban a vonatkozó névmást rendszerint nem egyezteti a főmondat alanyával vagy alanyaival. Szanyi Tibor pedig nincs tisztában az írásjelekkel. Nemrégiben cikke jelent meg az egyik napilapban, és 49 helyesírási hibáját húztam alá.
Azért említettem baloldali politikusokat, mert már ötödik éve működnek ellenzékben. Nincs hivatali apparátusuk arra, hogy náluk felkészültebb munkatársak javítsák a kézirataikat meg az interjúk szövegét. Magukra hagyatva kiütközik mindaz, amit nem tanultak meg a középiskolában. A kormánypárti politikusok nyelvi felkészültsége bizonyára hasonló, ezt azonban azért nem vesszük észre, mert az adónkból külön íródeákot tartanak.