Öreg barátom, a Szőregen élő Péter László professzor ajánlotta figyelmembe Dugonics András Magyar példabeszédek és mondások című gyűjteményét. Két évvel a szegedi író halála után, 1820-ban jelent meg, és a szállóigékkel foglalkozók egyik alapkönyvének számít. Benne találtam a címbéli közmondást, amely a közismertebb Se híre, se hamva előképe. Mostanában kezdem az igazi jelentését kapisgálni.

Idestova két hete, hogy Gőgös Zoltánt választották az MSZP elnökhelyettesévé. Aligha véletlenül. A megyei napilapokból tudható, hogy a két választási kampány idején ő járt a legtöbb településen. Azóta szívesen hívják meg a műsorvezetők, mert ízes szavai nyomán a vidéki Magyarország levegője járja át a fővárosi stúdiókat. Ma a Népszavában jelent meg interjúja, amelyből az foglalkoztat, amit a szocialisták tömeghatásáról mondott: „A mostani politikai helyzetben a központból, a központi médiával ellenzékiként nem lehet elérni a vidéki embereket.” Hát bizony nem. Az ellenzékiként elkönyvelt országos médiumok hatóköre nem terjed túl a főváros vonzáskörzetén, Közép-Magyarországon.

Így látja ezt a pártelnök Tóbiás József is, aki hangsúlyozza a helyi médiumok jelentőségét. Idáig minden szocialista pártelnök eljutott az első interjújában, a folytatás azonban elmaradt. Most legalább van egy ember a vezetőségben, aki tudja, hogy mit kéne csinálni. Gőgös Zoltán gyakorlata kézenfekvő: amerre jár, igyekszik kapcsolatot teremteni a helybéli újságírókkal. Ez az, ami általában nem mondható el a szocialista politikusokról. A fővárosban szocializálódtak, „csak” nehezen mozdulnak ki Budapestről, és legföljebb olyan településekre jutnak el, amelyek az autópályák mentén találhatóak. Úgy vettem észre, hogy mégis leginkább azok idegenkednek a vidéki Magyarországtól, akiknek van kisvárosi múltjuk. Hajdani környezetükkel országos politikusként nem nagyon tudnak mihez kezdeni.

A megyei lapok olvasása közben arra is fölfigyeltem, hogy a városi pártszervezetek vezetői közül sokan rossz viszonyban vannak a szerkesztőséggel. A falusi pártvezetők médiaszemléletéről azért nincsenek tapasztalataim, mert a magyar faluban nincsenek szocialista alapszervezetek. Ezt bizonyítja az idei két választás eredménye is. Ilyen előzmények után vajon van-e még jövője a magába zárkózott MSZP-nek? Az a benyomásom, hogy ha nem sikerül az emberek, a vidéki Magyarország felé fordulnia, ha nem tágítja a médiaszemléletét, akkor már csak a múltján merenghetünk.