A Biblia-szakértő Bitó Lászlót sokan ismerik, mert figyelemre méltó könyveket írt kedvenc témájáról. Kevesen tudják azonban róla, hogy amerikai előéletében orvos-kutató volt, és ő fedezte föl a zöldhályog leghatékonyabb ellenszerét. Majd gyönyörű, filippinó származású, de magyarul is kiválóan beszélő feleségével hazaköltözött, és a házába meg-meghívja a szellemi élet két-háromszáz képviselőjét. Egyszer én is meghívtam a nyíregyházi főiskolára. A látogatás eredménye lett, hogy egyik tanítványom szakdolgozatot írt a halál-felfogásáról, amelyet Laci eutéliának nevezett el.

Azóta vagyunk kapcsolatban, ezzel magyarázható, hogy drótpostán elküldte a vele készült interjút, amely a Népszava szombati számában jelent meg. Eredeti lelőhelyén is olvastam a beszélgetést, szakmámat érintő részével mégse foglalkoztam nyilvánosan. Olyan témát kellett volna föleleveníteni, amelyről évek óta vitatkozunk, és nem jutottunk dűlőre. Szerinte nálunk „nincs érdemleges tényfeltáró újságírás”, és azt is hozzá szokta fűzni, hogy Amerikában másként művelik a tényfeltárást. Lépésről-lépésre fokozzák a feszültséget, újabb és újabb részletek derülnek ki, ráadásul gondoskodnak arról, hogy minél több szerkesztőség kapcsolódjék a leginkább politikusokat leleplező műveletbe. Erre példaként a Watergate-botrányt, és nyomában Nixon elnök lemondását emlegeti.

Ő élt Amerikában, vétek volna kétségbe vonni a tapasztalatait. Mégis helyzeti előnyben vagyok vele szemben, mert régebb óta ismerem belülről az itthoni sajtót, amelyet aligha lehet összehasonlítani az amerikaival. Mások a méretek, ezért kevesebb pénz van benne, és lazább a szerkesztőségek közti kapcsolat, ami magyarázza a kettőnk közti véleménykülönbséget. Van ugyanis nálunk tényfeltáró újságírás, legföljebb az érdemlegessége vitatható. Igazán kár, hogy a mi valóságfeltárásunk pártalapon működik. Az egyik oldal sajtója leleplezi a másik oldal disznóságait, a másik oldalé pedig az egyikéit, a saját táborukban előforduló korrupciós és egyéb ügyektől viszont eltekintenek a riporterek.

Ez a gyakorlat megfelel a magyar sajtó pártos hagyományainak, és csak az csodálkozik rajta, aki néhány évtizedet nem itthon töltött. Ezzel együtt köszönöm Bitó Lászlónak, hogy megtisztelt az interjú szövegével, és arra késztetett, hogy most már nyilvánosan is érveljek az álláspontom mellett.