A nyári uborkaszezon talán legfontosabb politikai eseménye Orbán Viktor nevéhez fűződik. Szombaton beszédet mondott Tusnádfürdőn, és eszmefuttatását azóta elég sokan értelmezték. A legkeményebben Tamás Gáspár Miklós fogalmazott tegnap este, az ATV stúdiójában.

Okfejtését három okból veszem komolyan. Egyrészt a legműveltebb elemzők közé tartozik. Másrészt emberileg is jól ismeri a miniszterelnököt. Harmadrészt annyival tapasztaltabb nálunk, hogy a múlt század hetvenes éveiben román állampolgárként élte meg, amidőn a semmiből jött Ceausescu lassanként, fokozatosan megteremtette az egyszemélyi uralmát. A filozófus szerint Orbán Viktor az erdélyi üdülőhelyen új rendszert jelentett be, továbbá „Magyarországon szombaton megszűnt a demokrácia.”, valamint a miniszterelnök „Értésünkre adta, hogy választások útján nem lehet tőle megszabadulni.”

Egyik súlyosabb kijelentés, mint a másik, ne adj isten, hogy megfogalmazóját igazolja a jövő. Egyetlen kiegészítésem mégis volna, Orbán Viktor a 35 percnyi beszédben egy szót sem szólt a baloldalról. (Vagy ha utalása el is kerülte a figyelmemet, csupán mellékes, a lényeget nem érintő megjegyzés lehetett). Vagyis nem a hazai baloldalnak tulajdonított jelentőséget, hanem a liberalizmusnak, amely egyébként pártszerű keretek között már kimúlt. Az ellentmondás nyilvánvaló, a politológusoknak érdemes volna feloldaniuk. Amíg ezt megteszik, kíváncsiságból megnéztem, vajon a legutóbbi negyedszázadban Orbán miként vélekedett a liberalizmusról.

Mintegy két tucat idézetet találtam, amelyek jelezték, hogy a lelkesen vállalt liberalizmustól eljutott a mögötte rejlő ideológia megtagadásáig. Nem mondhatni, hogy a pálfordulás gyors lett volna; lassanként, fokozatosan ment végbe. Meglepett viszont az eszmei átalakulásban egy mondat, amely 2007. november 17-én jelent meg az akkor már korántsem liberális Magyar Hírlapban: „Vannak a radikális jobboldaliak, akik nem szeretik a liberális demokráciát, nem szeretik azt, amit úgy nevezünk, hogy ’egység a sokféleségben’.” Az ellenzéki politikus fogalmazása hajszálpontos. Ha nem volna most súlyos a helyzet, kajánul firtatnám, vajon a hatalmat gyakorló Orbán Viktor a tusnádfürdői elmélkedés után miként néz szembe nem is olyan nagyon régi önmagával?