Ha szavazni kéne a fővárosi szerkesztőségek vidéki tudósítóiról, nálam Tanács István vinné el a pálmát. Ezt most nem indoklom, mert kell a hely, hogy kiegészítsem a tegnapi megjegyzését. Ezt írta a Népszabadságban Gőgös Zoltánról, az MSZP agárpolitikusáról és a vidéki emberekről: „Gőgös a szemükben a mezőgazdasági nagybirtok képviselője, a vörös-, zöld- és narancsbáróké, akik összekaparták a megélhetést jelentő földet, vele az uniós támogatást. Hatékonyságuk záloga, hogy minél kevesebb embert foglalkoztatnak.”

Néhány héttel ezelőtt magam is ezt fejtegettem ebben a rovatban. Gőgös Zoltán választási eredménytelenségét abban fedeztem föl, hogy ama termelési módban érdekelt, amely úgy foglalható össze, hogy a tulajdonos nagy táblákon erőgépeket működtet, és olyan növényeket termeszt, amelyek hozzáadott érték (kézimunka) nélkül is eladhatóak. Figyelmen kívül hagyja tehát a szociálpolitikai szempontot, ami nem szép egy baloldali politikustól. Csakhogy közben történt valami, ami árnyalta a róla kialakított álláspontomat. A két választási vereség után beült az ATV stúdiójában, és elmagyarázta, hogy miként képzeli a nagyüzemi termelést.

Úgy, ahogy véltem, és Tanács kolléga most is véli, ügyelne azonban a közelben élő emberek tömeges foglalkoztatására is. Felfogása szerint az 1200 hektárnál nagyobb földbírtok tulajdonosának vagy bérlőjének melléküzemágakat kéne létrehozni a profitjából. Munkát kaphatnának a falubéli asszonyok és férfiak, feldolgozva a mezőgazdasági terményeket. Az sem baj persze - fűzte hozzá -, ha a városi ipart szolgálnák ki. Vagyis nem az a gond, hogy az MSZP az ilyen-olyan bárók szekerét tolja, hanem hogy a választási kampányokban „elfelejtette” kommunikálni, győzelem esetén mihez kezdene a munka nélkül tengődő emberekkel. A Fidesz most arra való hivatkozással alakítaná át a földek tulajdonszerkezetét, hogy az erőgépek helyett az embereket juttassa munkához, ha már az 1200 hektár fölötti birtokok gazdái nem tették ezt meg. Esetleg 2002 és 2010 között megtették ugyan, ezt azonban nem kötötték a nyilvánosság orrára. Vagy azért, vagy ezért évente 30 milliárd forintnyi uniós támogatást vonna el tőlük az Orbán-kormány.

Tanács István jobban tudja nálam, valójában mi történt a vidéki Magyarországon. Én csupán ezzel a kommunikációs lábjegyzettel egészíteném ki elgondolkoztató megállapítását.