A mai Népszava második oldalán van egy fénykép, az MSZP szombaton megválasztott elnökét ábrázolja. Tóbiás József mögött zászlók, fölötte pedig - kissé jobbra csúszva, bár ennek nem tulajdonítanék ideológiai jelentőséget - ez a felirat olvasható: „Erős baloldal. Erős Magyarország.” Egyik mondatban sincs igei állítmány.

Egyelőre ennek se tulajdonítsunk különösebb jelentőséget, a Népszava ugyanis élt a népszerűsítés lehetőségével. A fénykép köré helyezett tudósításnak azt a címet adta az ügyeletes szerkesztő, hogy „Tóbiás: erős baloldalra van szükség.” S az első oldalon imigyen harangozta be a szocialisták kongresszusát: „Tóbiás: erős baloldal teszi erőssé az országot.” Megfigyelhető tehát, hogy a két szerkesztőségi mondatban egy-egy igei állítmánnyal, a van-nal és a teszi-vel oldja fel a fogalmi merevséget. Lehetséges persze, hogy beszédében maga Tóbiás József is kibontotta a mögötte látható fogalmakban rejlő népszerűsítési lehetőséget. Ha így volt, akkor van még remény, hogy a rossz passzban lévő párt üzenetei eljutnak a választópolgárokhoz.

Óvatos feltételezésemet jegeli, hogy a kongresszusi jelszavak között felbukkant három további fogalom is: a „Szabadság, egyenlőség, hazafiság”. Tartalmilag illenek egy baloldali párthoz, és azzal sincs baj, hogy a szervezők fogalmakkal bombázták a kongresszusi küldötteket. Miért ne volna elképzelhető róluk, hogy értelmiségi módra, fogalmilag gondolkoznak? Aligha van szükségük arra, hogy azonosulásra késztessék őket, netán aktivitásra is. Igazán kár, hogy a legtöbb választópolgár nem ilyen. Olyan üzenetekkel lehet őket együttérzésre, mozdulásra serkenteni, amelyek tőmondatok, ráadásul igei állítmányt tartalmaznak.

A Fidesznél ilyen mondat a „Magyarország jobban teljesít.” Tessék csak megnézni a többi üzenetét: van bennük igei állítmány. Az MSZP-ben viszont a belső, szervezeti körökben még érthető fogalmakat ritkán sikerült átélhetővé tenni, például az érzelmi azonosulásra késztető, cselekvésre ösztönző tőmondatokká. Ironikus, hogy a diktatórikusan működtetett Fideszben elfogadták a kommunikációs szakirodalomban és a szerkesztőségi életben magától értetődő igei állítmányozást, a demokratikusabban működtetett MSZP-ben viszont nem fogadták el. Félő, hogy a nyilvánosságban ez is magyarázza a két politikai ellenlábas merőben különböző hatásfokát.