A tegnapi Népszava talán legérdekesebb írása Ujhelyi István bejelentkezése az MSZP alelnöki posztjára. A brüsszeli egzisztencia fedezetéből foglalja össze, miként újítaná meg a Magyar Szocialista Pártot. Okfejtését úgy tömöríteném, hogy „az MSZP padlóra került”, mert elvesztette a társadalmi beágyazottságát, a mozgalmi jellegét, a választóit és a váltópártiságát. Továbbgondolásra késztető pontokba foglalja a megújítás lehetőségeit, bár a lényeg az egyelőre kibontatlan részletekben rejlik.

Foglalkozási ártalom, hogy engem leginkább az érdekelt, amit Új nyilvánosság alcímen vetett papírra. Már az is meglepő, hogy párttársaival ellentétben nem egy bekezdést szán a témának, hanem hármat. Ő is utal arra persze, hogy a Fidesz ellenzékben kebelezte be a médiateret, majd kormányra jutva ki is szárította. Ennél érdekesebb azonban, miként képzelné el a médiatér visszafoglalását. A választópolgárok számára „elérhető és fogyasztható médiafelületet” igényelne, amely „ingyenes és papíralapú” újságból, valamint „megerősített online felületből” tevődne össze. Egyaránt megszólítaná tehát az idősebbeket, akik közül a hatvan fölöttiek 3,9 százaléka ül a számítógépnél, és a digitális világban otthonosan mozgó fiatalokat, akik viszont nagy ívben elkerülik az MSZP-t.

Az elképzelés megvalósításához mindössze néhány százmillió forint kéne, melyet a kétmilliárdos adóssággal küszködő párt bizonyára kiráz a kisujjából. De a cikkíró is tisztában van a szűk anyagi lehetőségekkel, mert a „saját elektronikus média helyett minél szorosabb együttműködésre” hívná „a meglévő televíziós csatornákat”. Lefordítom: a szocialista politikusok médiaszemléletét, a nyilvánosság képviselőihez fűződő viszonyát kéne gyökeresen megváltoztatni. Ez sokkal nehezebb feladat, mint szerkesztőségeket megújítani, bár nem kerül pénzbe.

Ujhelyi István volt médialelelős az MSZP elnökségében. Azért nem firtatnám szerepét a vereségekhez vezető helyzet kialakulásában, mert hagyomány a szocialistáknál, hogy a legfiatalabb elnökségi tag kapja a médiakapcsolatokat. Ő a leggyengébb láncszem, aki nem zavarja a nagyokat a nyilvánosság kiaknázásában. Néhány nappal a pártkongresszus előtt még nem tudható, hogy az új elnökségben ki lesz a médiafelelős. De ha a szocialista politikusok továbbra is az egyéni érvényesülést azonosítják a nyilvánosságpolitikával, akkor a figyelemre méltó elképzelések aligha valósíthatók meg.