Ha majd áttekintjük a reklámadó kacifántos történetét, szembe kell néznünk egy furcsasággal. Ebben a vitában Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója képviselte a sajtószabadságot, a nyilvánosságkorlátozó államhatalmat pedig Gulyás Gergely, a Fidesz fregoli politikusa. Két harmincas yuppi, akik azonban nem álltak szóba egymással.

A Heti Válasz legújabb számában úgy szólalnak meg, hogy külön-külön készített velük interjút Stumpf András. Az újságíró révén üzengettek egymásnak, holott akár egyszerre is tartózkodhattak volna ugyanabban a légtérben. Az újságíró például ezt kérdezte Gulyás Gergelytől: „Mégis, mi köze politikusként ahhoz, hogy mi megy a tévében?” A válasz ez lett: „Az államtól kapják a frekvenciát.” Majd hozzáfűzte, hogy „éppen ezért létezik médiaszabályozás”. Jó helyen kapisgált, bár az a benyomásom, hogy fogalma sincs arról, amiről beszélt. Feladatra készítették föl, amelynek csak a lényegével nincs tisztában.

A médiapolitikát azért találták ki a múlt század húszas éveiben, mert a nyomtatott sajtó mellé bejelentkezett a rádió is. És az analóg tartományban többen akartak szert tenni frekvenciára, mint amennyi hullámhossz volt. Valakinek el kellett dönteni, hogy ki kapjon frekvenciát, erre vállalkozott az állam. Aztán néhány évtizedig úgy is maradt, és szabályozta a sajtót, a rádiót meg a televíziót - ezt nevezik hagyományos médiapolitikának. Csakhogy közben kirobbant a digitális forradalom, és bealkonyult a hagyományos (analóg) médiapolitikának. A magyar politikai elit felkészültségét jellemzi, hogy ezt észre sem vette. Az 1995. december 21-én elfogadott médiatörvényből „kifelejtette” az internetet, és a 2010. december 21-ig érvényes jogszabály részletesen szabályozta az analóg médiát a digitális média korában.

Ami az új médiatörvényt illeti, legkevésbé kidolgozott része a digitális áttekintés. Például nem gondolta végig, hogy a digitalizációra való átállás folyamatában kétszer-háromszor több frekvencia bocsátható a társadalom rendelkezésére. Ebben a helyzetben vajon szükség van-e még az állami beavatkozásokra? A médiatörténet fintora, hogy a végrehajtó hatalom az örvendetesen bővülő frekvenciák korában szűkíti a nyilvánosságot. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség médiapolitikára, hanem azt, hogy a bővülő lehetőségek nagyvonalúbb, ha úgy tetszik: demokratikusabb médiapolitikát igényelnének. Gulyás Gergely válasza azt sejteti, hogy ez föl sem ötlött benne.