Az egyik kommentelő ma reggel 9.18-kor ezt fűzte tegnapi bejegyzésemhez: „Azért az jó, ha a maszopban van valaki, aki cenzúrázás nélkül kimondja a gondolatait.” Szanyi Tiborra utalt, aki leszedte a keresztvizet az ellenzéki médiumokról. Árnyalnám a hozzászóló álláspontját.

Egyik pártnak sem vagyok a tagja, ezért naponta harminc sorban megfogalmazhatom a gondolataimat, immár csaknem ötezredszer. S mert nem akartam, hogy bárki is cenzúrázzon, szerkesztőségen kívüli megoldást választottam, amely e hónap huszonhét napja alatt tizennyolcszor jutott el a legnagyobb olvasottságú portál felületére. Talán nem függetlenül attól, hogy kendőzetlenül mondom ki a gondolataimat. De ha tagja volnék valamelyik pártnak, erkölcsi kötelességemnek érezném, hogy visszafogottabb legyek. Bizonyára nem fognám be a számat, tekintettel lennék azonban a pártom ideológiájára, és megválogatnám a szavaimat. Szanyi Tibor nem válogatja meg a szavait.

Néhány hónappal ezelőtt kifejtette például, hogy miközben a Népszabadság pénzért kuncsorog náluk, nem azt írja, amit elvárnak tőle. E pártos (avittas) médiaszemléletet érvényesíti most is, amikor az ellenzéki médiumokat teszi felelőssé a baloldal választási vereségéért, a kampányban ugyanis olyasmiket kérdeztek tőlük, amik rossz fényt vetettek rájuk. Az a benyomásom, hogy ez nemcsak az ő véleménye. A nyilvánosság előtt Tóbiás József elhatárolódott ugyan tőle, de félő, hogy a belső körökben ő sem vélekedik másként. A különbség az közte és Szanyi Tibor között, hogy ő integratív személyiség (ezért lesz belőle pártelnök), Szanyi viszont megosztó személyiség (ezért nem lett belőle pártelnök).

A médiaszemléletük hasonlóságára van is bizonyítékom. Tessék megfigyelni, ha az újságíró Tóbiásnak tesz föl kérdést, ő előbb-utóbb így kezdi a választ: „Nem ez az igazi kérdés.” Lehet, hogy csakugyan más, a politikusnak azonban nem az a dolga, hogy minősítse a nyilvánosság képviselője által megfogalmazott kérdést - bármilyen udvarias formában is -, hanem hogy válaszoljon rá. Itt fedezhető fel az ellentmondás. A rokonszenves elnökjelölt olyan tabut döntött meg június 19-én, ami fölött elsiklott az egész magyar sajtó. A Politikatörténeti Intézet konferenciáján kimondta: „Meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt.” Hát ezt a realista álláspontot kéne érvényesíteni a médiáról szólván is.