Tegnap este meghökkentő jelenetnek lehettünk szem- és fültanúi. Kálmán Olga beszélgetett Tóbiás Józseffel az ATV-ben, és szóba hozta, hogy Szanyi Tibor két nappal korábban jelenetet rendezett a stúdióban. Elfogultsággal vádolta a tévétársaságot, mondván, hogy ellenzéki fórumként nem az Orbánék elleni érvek bizonyítására kéne kényszeríteni az MSZP képviselőit.

Tóbiás közölte, hogy ő már elhatárolódott Szanyitól, mielőtt azonban nyilvánosságra hozta volna a közleményt, szükségesnek tartotta, hogy párttársát élőszóban tájékoztassa erről. A médiát vádoló politikus tudomásul is vette a helyzetet, sőt együttműködési készséget árult el. Csakhogy a műsorvezető felmutatta a papírt, miszerint a tisztázó beszélgetés után is fenntartotta Szanyi az álláspontját. Tóbiás arcára megdöbbenés ült ki, és csupán azt nyögte ki, hogy ehhez már nincs hozzáfűzni valója. Gondolom, azóta megtörtént az újabb tisztázó beszélgetés a két politikus között, én pedig tűnődhetek a történteken.

Tóbiás József az MSZP parlamenti frakciójában a vezető általános helyettese, Mesterházy Attila lemondása óta a megbízott frakcióvezető. Valószínűleg ő lesz Mesterházy utóda az országos pártszervezetben is, jelenleg azonban nem Szanyi Tibor elöljárója. Utóbbi már nem tagja a magyar országgyűlésnek, pártját ősztől az Európai Parlamentben fogja képviselni, amit tehát magánemberként mondott a stúdióban, attól Tóbiás József elhatárolhatja ugyan magát, csakhogy az ex-lex állapotban álláspontját Szanyi akár magánvéleménynek is tekintheti.

Volt idő, amidőn magam is elszabadult hajóágyúnak véltem a vérmes, szabad szájú politikust, aki már majdnem mindenkit elsodort a fedélzeten. A fejlemények fényében nem is rossz hasonlat. A hajó hánykolódik kint, a tengeren, kapitánya éppen nincs, az egyik ágyú kötelékei pedig elszakadtak. Talán azért, mert Szanyi „kapitány” nehezen viseli el, hogy a fedélzeten tartózkodik ama tiszttársa, akit a matrózok kapitánynak szánnak. Most azonban találtam egy jobb hasonlatot. Szanyi Tibor nem rakoncátlan hajóágyú, hanem lakmuszpapír. Azt mondja ki, amit a politikustársai is gondolnak, de ezernyi okból nem vállalnak a nyilvánosság előtt: az MSZP két legutóbbi választási kudarcáért a média felel.

Ezt is végig lehet gondolni persze, mégis az a benyomásom, hogy felelősség-elhárítási akcióval van dolgunk. A szocialista politikusok nem néznek szembe a valósággal, ha a médiában találják meg a vereségek okát.