Lánczos Vera jogász, és szabad idejében publicisztikákat ír. Jó a stílusa, alapos és szenvedélyes. Tegnap például a reklámadóról fejtette ki álláspontját a Galamus.hu-n. Gyanús neki a jobboldali médiumok csatlakozása a médiasarcolást kifogásolók kórusához. Szerinte a tiltakozásuk „kommunikációs offenzíva tervezett alkotóeleme”. Mintha túlbecsülné a kormányzati boszorkánykonyhát. Bármennyire profinak tartjuk is a benne kotyvasztókat, képtelenség több lépésre megtervezni egy kommunikációs folyamatot, pláne úgy, hogy pontról pontra be is jöjjön.

Félő, hogy a publicista okfejtése tipikus okoskodás eredménye. Váratlanul ér bennünket valami, nem tudjuk megmagyarázni, ezért összefüggést keresünk, és találunk is persze. Ettől válnak érdekessé az értelmiségi diskurzusok. S ha egy átlagosnál jobban író kiáll vele a nyilvánosság elé, akár hihetővé is válik a látványos konstrukció. Elég sokat megéltem a sajtóban, és a jobboldali médiumok berzenkedésére van kézenfekvőbb magyarázatom. A magyar sajtónak több évszázados hagyománya a politikának való alárendeltség. Úgy foglalnám össze, hogy a sajtó, tágabb értelemben a média politikai beruházás, és nem baj, ha veszteséges, amennyiben a megrendelő nótáját fújja. Ebből viszont nem föltétlenül következik, hogy akik újságot vagy más sajtóterméket állítanak elő, lelkesednének érte.

Egzisztenciális vagy szemléleti okból művelik ugyan a lejbzsurnalizmust, a legtöbb újságíró és szerkesztő mégis a saját lábán szeretne megállni, tartalmas terméket adna ki a kezéből, és annak örülne, ha a munkája nyereséggel is kecsegtetne. Sok baloldali, liberális értelmiségivel ellentétben figyelemmel kísérem a jobboldali médiumokat, és majd’ mindegyikben találok valami értéket. Hol tartalmas, hol jól megírt gondolatot, hol alapos kutatómunkát, hol „csak” helyesírási hibáktól mentes szöveget. A magyarnemzetes Csermely Péter, a hetiválaszos Borókai Gábor vagy a lánchídrádiós Gajdics Ottó reklámadó elleni tiltakozásában azt látom, hogy sértve érzik magukat, mert a Gazda velünk, a fránya ellenzékiekkel együtt őket is lekezelte, lebecsülte. Kétségbe vonta az értékeiket.

Az a benyomásom, hogy a választásokon túljutott Orbán-kormány kiköltekezte magát, és be akarja foltozni a költségvetésen tátongó lyukakat. A többi csupán feltételezés, okoskodás. Baráti körben én is élvezettel járultam hozzá a látványos összefüggések szaporításához.