A 168 Óra mai számában érdekes interjú jelent meg Szigetvári Viktorral. Az Együtt társelnöke április 6. és május 25. tanulságairól beszélt. Nem becsülném le az önkritikus hangnemét, bár az egyik mondata azt sejteti, hogy még nem emésztette meg a két választási vereséget. Amidőn az újságíró kevesellte az alkotmányos ellenzék aktivitását a harmadik Orbán-kormánnyal szemben, ő nem tiltakozott ugyan, megjegyzése azonban fölért egy rossz helyzetértékeléssel: „Ebben a szűk médiavilágban eddig lehet eljutni.”

Összegyűjtöttem vagy háromszáz idézetet a választási vereségek okairól, és kirajzolódik belőlük, hogy a kormányváltó politikusok szűknek látják a médiateret. Legföljebb abban különböznek Szigetváritól, hogy ők még felelőssé is teszik a médiát a saját kudarcukért, erre leginkább a szocialisták hajlamosak. A média előnyeit a Fidesz élvezte, az ellenzék viszont nem használta ki a rendelkezésére bocsátott lehetőségeket. Szomorú volt látni, hogy az Összefogás-politikusok a megyei napilapok kínálta terjedelmet olyan szövegekkel töltötték ki, amelyekből nem derült ki, hogy van érdemi mondandójuk a vidéki Magyarország számára.

Médiaszemléletüket torzítja, hogy ama médiumokat veszik komolyan, amelyeket magukénak tekintenek (vagy ha rajtuk múlna, magukénak tekintenének). Vagyis még mindig a pártos (elfogult) újságírást szorgalmaznák. Már akkor is sértve érezték magukat, ha a megyei napilap nem akart politikailag állást foglalni, „csak” helyet kölcsönzött a kampányoló politikusoknak, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt. Kétségkívül ebben a sorrendben, de rögtön hozzáfűzöm, hogy a kormánypártiak ügyesebbnek hatottak.

A digitális sajtóban pedig feltűnt a különbség az alkotmányos ellenzék két pártja, a Jobbik és az MSZP médiaszemlélete között. A Jobbik táborához sokkal több fiatal tartozik, és a szélsőjobboldali politikusok leleményesen tartottak kapcsolatot az internetre szorítkozó nemzedékkel. Az MSZP-hez a fiatalok elenyésző része vonzódik (arányukat a kutatók három-öt százalékra becsülik), a tábor zömét hatvan fölöttiek teszik ki, akiknek viszont csupán négy százaléka ül a számítógép előtt, ráadásul nem biztos, hogy a szerkentyűt internetezésre is használják. Nem föltétlenül vétek, ha az „öregek pártja” kevesebb energiát fordít a portálokra, a szűk médiavilág felől nézve azonban a digitális tér elhanyagolt lehetőségnek rémlik.