Éppen összeállítást készítettem a reklámadóról, amikor kezembe akadt egy figyelemre méltó cikk. Tegnapelőtt közölte Hargitai Miklós a Népszabadságban, és azt írta benne, hogy „A közmédia másfélszer annyi adót költ saját magára évente, mint amennyi az egész médiaszektor teljes évi reklámbevétele.” A szerző nem alkalmilag foglalkozik a médiával, nagyra becsülöm szakírói tevékenységét, mindazonáltal valami nem stimmel a mondatában.

A közmédia igényeiről Medgyessy Péter kormányzása óta kering egy bűvös szám. A szakértői 75 milliárd forintra becsülték ama összeget, amelyből a közszolgálati médiumok elláthatnák tájékoztató és szórakoztató feladatukat (ebben a sorrendben). Ezt a pénzt azonban sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormány nem adta oda a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak és a Magyar Távirati Irodának. 2010 végétől, az új médiatörvény elfogadásától fordult a kocka. A második Orbán-kormány kistafírozta az említett intézményeket, de hogy mennyivel, arról csak becslések vannak a szakmai nyilvánosságban. A 68-tól 78 milliárdig terjedő összeg fejében a közmédia intézményei sokkal inkább kiszolgálják a végrehajtó hatalmat, mint a rendszerváltás óta bármikor.

A médiaszektor reklámbevétele a Magyar Reklámszövetség adatai szerint 170 és 180 milliárd forint között szokott lenni. Ha a közmédia másfélszer annyi adót költhetne magára, mint amennyi az egész médiaszektor teljes évi reklámbevétele, akkor tavaly 260-270 milliárd forintot kellett volna kapnia az államkincstártól. Ennek „csak” a harmadát kapta. Nem esem kétségbe, ha kiderül, hogy valamilyen számítási szempontot nem vettem figyelembe, egyelőre mégis az a benyomásom, hogy Hargitai kolléga mondatába hiba csúszott. Azért hozom ezt szóba, mert a reklámadóról zajló vita most kezd elmélyülni. Érzelmek helyett számok kerülnek előtérbe, és a figyelmes médiafogyasztó megismerheti a médiaszektor sarcolására törekvő kormányzat meg a nyilvánosságot képviselő szakma szempontjait.

Megalázónak vélem a harmadik Orbán-kormány nyilvánosságkorlátozó intézkedését, mégis felötlik, hogy szakmánk jellegéből adódóan nagy nyilvánosságot vagyunk képesek kölcsönözni a saját érdekvédelmi szempontjainknak. Reklámadó-ügyben nem a buzgalmat sokallom. Más szakmák kormányzati megalázásában keveslem az újságírók érvelő tiltakozását.