Tegnap este, a Magyar Televízió stúdiójában csodálkozva kérdezte Szanyi Tibor szocialista politikus, vajon az újságírók miért vélik válságosnak az MSZP helyzetét. Elvégre a 2009-es választáshoz képest a Fidesz az idén, néhány nappal ezelőtt két helyet veszített az európai parlamentben, az MSZP ugyanennyit, a Jobbik maradt ott, ahol volt, a felszabadult teret pedig három kis párt töltötte be. A műsorvezető visszakérdezett: ha ennyire megnyugtató a Magyar Szocialista Párt helyzete, miért mondott le az elnöke?

Az egyébként slágfertig Szanyi arcán némi zavar tükröződött, majd ügyesen elkente a választ. S mert tegnap megfordult az ATV, ma reggel pedig a Magyar Rádió stúdiójában is, az a benyomásom, hogy átmenetileg ő a szocialisták válságkommunikátora. Vagy azért, mert valaki megbízta, hogy a nyilvánosság számára magyarázza el Mesterházy Attila meglepetésszerű lemondását, vagy az országos médiumok műsorszerkesztői benne látják az őszinteség zálogát. Kétségtelen, hogy azt is hajlamos kimondani, amit az elvbarátai csupán egymás között emlegetnek, ezúttal mégis visszafogottnak hatott. (Képzelem, milyen nehezére esett.) Mindhárom stúdióban dicsérte Mesterházy áldozatkészségét, sőt, az egyikben még államférfiúi tettnek is minősítette.

Ahogy elnéztem, kísértetiesen hasonlított a civilben járó, de katonás mozgású levelező hallgatókra, akikkel két és fél évtized alatt hozott össze a munkám. Kiderült róluk, hogy azért tanulnak a kommunikáció szakon, mert szóvivőként dolgoznak a honvédségnél, a rendőrségnél, a tűzoltóságnál vagy a vámőrségnél. Ők számoltak be arról, hogy válsághelyzetben félrevonulnak a döntéshozók, a parancsnok pedig kiküldi a szóvivőt, hogy tartsa szóval a nyilvánosság képviselőit. Majdnem mindegy, hogy mit mond, a lényeg az, hogy a hátsó szobában tanácskozók kapjanak fél órát a döntés végiggondolására.

Szanyi Tibor ezt a fél órát tegnap meg ma arra használta, hogy felhánytorgassa a média felelősségét. Az újságírókat azzal vádolta meg, hogy ők gerjesztik az MSZP körüli válságot. A válságkommunikátor elvégezte a rá szabott feladatot, szóval tartotta a nyilvánosságot, miközben a válságstáb még mindig tanácskozik, De vajon mi lesz azzal a párttal, amelynek kármentője a tükörben fedezte föl a vétkest?